Ez az album A vaják című regénysorozat első kötetének utolsó novelláját, Az utolsó kívánságot kelti életre, amely Geralt és Yennefer találkozását meséli el. Geralt és Jaskier békés horgászás közben véletlenül kiszabadít egy amforába zárt dzsinnt. A trubadúr csak egyetlen kívánságot tud kimondani, mielőtt az elszabadult lény erőszakos támadást indít ellene. Geralt a szomszéd városba, Rindébe viszi súlyosan megsebesült útitársát. Ott azt tanácsolják neki, hogy keresse fel az egyetlen személyt, aki gyógyító varázslatot képes végrehajtani, Vengerbergi Yennefert. Geralt ekkor még nem tudja, hogy sorsa örökre összefonódik a varázslónőével… Egy író és egy festőművész találkozása. A videójáték világsikere, a Netflix kiemelt sorozata. Andrzej Sapkowski műve, A vaják univerzuma megihlette Mikaël Bourgouin illusztrátort. Ríviai Geralt világának eddig nem látott ábrázolása.
Amikor belefogtam ebbe a méretét tekintve hatalmas, oldalszámra viszont csöppecske kötetbe, rögtön éreztem, hogy rettentően jólesik olyan szöveget olvasni, ami teljesen ki tud kapcsolni. Mivel a tényleges sorozatot eddig még nem olvastam, de ’27-re be van tervezve Lucámmal, rögtön írtam is neki, hogy alig várom a közös olvasásunkat, mert ez alapján szerintem mindketten imádni fogjuk.
Mindezek ellenére mégsem tudtam egyetlen óra alatt átszaladni rajta, ugyanis Mikaël Bourgouin illusztrációi egyszerűen bámulatosak. A festmények remekül kapcsolódnak az írott szöveghez, igazodik a leírtakhoz, így láthatjuk, ő miképpen képzelte el az adott jeleneteket, amit éppen olvasunk. Csodálatosak a részletek, a kidolgozás, ezért engem teljesen megvett, és Mikaël Bourgouin bármit csinál innentől, én azonnal vevő leszek rá.
Negatívumként talán csak azt tudnám felróni neki, hogy bár viccesnek szánták, engem egy kicsit irritált a féltucatnyi „soha nem tudjuk már meg, hogy…” mondat off, illetve hogy halvány milkalila ibolyám sincs, miért a lengyel megfelelőjével, Jaskierként került be Kökörcsin a fülszövegbe??
Geralt leakasztott egy erszényt az övéről, és a szíjaknál fogva méregetni kezdte a tenyerében.
– Engem nem vásárolsz meg! – mondta büszkén a kerberosz.
– Nem is akarlak.
[…]
A nehéz erszény fémes csattanással érte a homlokát. […]
Amikor a vaják látta, hogy a drabális fickó, bár már se nem hall, se nem lát, még mindig körbe tapogat, lendületből harmadszorra is lecspott, egyenesen a feje búbjára.
– A pénz előtt – mormolta – minden ajtó kitárul.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat