The Simple Wild - Az egyszerű vadon

„Mindketten tudtuk, hogy ez sosem lesz könnyű – hallom a suttogását.
– Ja, végül is. Csak azt nem tudtam, hogy ennyire nehéz lesz.”

Calla huszonhat éves, Torontóban él, és finoman szólva sem az alaszkai vadonra tervezték. 😅 Amikor megtudja, hogy az apja, akivel gyerekkora óta alig volt kapcsolata, súlyos beteg, elutazik hozzá Alaszkába. A kényelmes városi élet után egy teljesen más világba csöppen, ahol nemcsak a vadonhoz kell alkalmazkodnia, hanem megpróbálja bepótolni az apjával elvesztegetett éveket is.

És persze ott van Jonah, az apja mogorva pilótája, aki már az első pillanatban elkényeztetett városi lánynak tartja. Innen indul a folyamatos piszkálódásuk, ami szépen, lassan valami egészen mássá alakul.

Nálam egyértelműen Alaszka vitte a prímet. Imádtam a tájleírásokat, a kis közösséget, a repülős részeket és azt, hogy a helyszín itt tényleg több egyszerű háttérnél. Calla viszont sokszor rendesen irritált. 😂 Néha annyira elkényeztetett és életképtelen volt, hogy legszívesebben megráztam volna: lányom, szedd már össze magad! Szerencsére szépen változik a történet során.

Bár Jonah-t is szerettem, nekem mégsem a romantika volt a legerősebb része, hanem Calla és az apja kapcsolata, a kimaradt évek és az, hogy vajon mennyit lehet még bepótolni belőlük.

A végét lehetett sejteni, én is tudtam, mi következik… aztán ennek ellenére mégis elpityeredtem. 🥺

Kedves, szerethető történet volt, gyönyörű környezetben, de ebben a kategóriában olvastam már olyat, ami jobban betalált.

Nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel.
Elkezdtem,de Calla annyira idegesítő volt számomra és két másik könyv is megérkezett, hogy inkább félbehagytam.
De Jonah "izgatta a fantáziámat", szóval újrakezdtem. A végére nem bántam meg és -bár Calla kènyeskedèse továbbra is frusztráló volt, szerencsére valamennyire mérséklődött.
Jonah igazi "Jeti",de a meleg szívű fajtából. Csìotem a morcosságát és úgy egèszèben.
Megjött a kedvem Alaszkába látogatni!

Annyira gyorsan megszerettem a történetet. Az első oldalaktól magával ragadott, és ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Annyira könnyedén, mégis annyira mélyen be tudta lopni magát a szívembe.
A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy teljesen más világból érkező lány kénytelen kiszakadni a megszokott életéből, és egy olyan helyen találja magát, ahol a természet, az emberek és az élet ritmusa egészen más szabályok szerint működik. Ez azonban sokkal több egy romantikus történetnél. Szól az önismeretről, a komfortzónából való kilépésről, az előítéletekről, és arról, hogy néha éppen ott találunk otthonra, ahol a legkevésbé számítunk rá.
A szereplők egyszerűen fantasztikusak voltak. Imádtam a köztük lévő dinamikát, a csipkelődéseket, a szóváltásokat és azt, ahogy kapcsolatuk fokozatosan fejlődött. Semmi sem tűnt erőltetettnek; minden pillanat természetesen épült egymásra, ezért annyira könnyű volt velük együtt nevetni, izgulni és beleszeretni ebbe a világba. Pont az ilyen karakterek miatt olyan nehéz elbúcsúzni egy könyvtől.
Külön szerettem, hogy ennek a regénynek is végig volt egy hihetetlenül jó lendülete. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy leülne a történet vagy unatkoznék. Folyamatosan vitt magával, mégsem kapkodott, hagyta kibontakozni a szereplőket és a kapcsolatokat. Az egész olvasásnak volt egy megmagyarázhatatlanul otthonos hangulata, amitől mindig alig vártam, hogy újra kézbe vehessem. A természetközeli környezet csak még különlegesebbé tette az egészet. Szinte érezni lehetett a friss levegőt, a vadont és azt a nyugalmat, ami átjárta a történetet. Nagyon ritkán sikerül egy írónak úgy megteremteni egy hely atmoszféráját, hogy az olvasó is úgy érezze, mintha ott lenne, itt viszont ez tökéletesen működött.
Egyszerre volt vicces, megható, romantikus és lélekmelengető. Az a fajta könyv, ami mosolyt csal az ember arcára, és a végére egy kicsit fáj becsukni, mert szívesen maradna még ebben a világban néhány száz oldallal tovább. Na meg nagyon fájdalmas, amikor a Tesco parkolóban zokogsz a könyv végén…
Nálam egyértelműen ez is az idei kedvencek közé került. Nagyon a szívemhez nőtt, és biztos vagyok benne, hogy egyszer még vissza fogok térni hozzá, egy könyv szünet és jöhet a következő rész! Az ilyen történetek emlékeztetnek arra, hogy néha a legegyszerűbbnek tűnő könyvek hagyják a legmélyebb nyomot az emberben.