A sors ismétli önmagát? Calla Fletcher kétéves volt, amikor az édesanyja vele együtt elmenekült az alaszkai vadon és az elszigetelt vidéki életmód kihívásai elől, és elhagyta Calla apját, Wren Fletchert. Calla sosem nézett vissza, és huszonhat évesen a mozgalmas torontói életen kívül nem ismer mást. Amikor azonban az apja felveszi vele a kapcsolatot, és tudatja, hogy súlyos beteg, a lány tudja, hogy ideje megtennie a hosszú utat a határ menti elhagyatott kisvárosba, ahol született. Calla szembenéz a mászkáló vadakkal, a különös nappali órákkal, az elképesztő bolti árakkal és időnként még - szent ég! - a kinti pottyantós vécével is, cserébe, hogy megismerhesse az apját: a férfit, akivel a rengeteg hibája ellenére is újra törődni kezd. Ám miközben nagy küzdelmek árán igyekszik hozzászokni a sarkközeli éghajlathoz és az otthonitól teljesen eltérő életritmushoz, Jonah - egy csendes, cinikus és büszke alaszkai pilóta, aki Calla apjának repülős vállalatát, a Vadont működteti - alig várja az elkényeztetett városi lány bukását. Meggyőződése ugyanis, hogy Calla túlságosan kényes ahhoz, hogy megbirkózzon a vadonnal. Jonah-nak feltehetőleg igaza van, de Calla eltökéli, hogy bebizonyítja a tévedését. Aztán váratlanul azon kapja magát, hogy elmélyül a kapcsolata a robusztus pilótával. Ahogy a férfi rejtett megvetése egyre halványul, barátság veszi át a helyét - vagy talán valami mélyebb is? Az elismert írónő, K. A. Tucker legújabb, mesterien sikerült romantikus regénye, lenyűgöző karakterekkel egy lenyűgöző helyszínen. Ragadd meg a pillanatát! "Ez a regény örökre megmarad benned. Gyönyörű, megragadó és egyedi történet! Annyira azonosultam Callával, hogy szinte egynek éreztem magam vele!" - Pavlina Read more Sleep less blog, goodreads.com - Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! 16 éves kortól ajánljuk!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
The Simple Wild - Az egyszerű vadon sok olvasó számára magával ragadó, érzelmes és otthonos hangulatú olvasmány, amelyben a természetközeli környezet legalább akkora szerepet kap, mint a romantikus szál. A vélemények alapján a regény erőssége a karakterek fokozatos kibontása, a szellemes csipkelődés és az, ahogyan az önismeret, a változás, a megbocsátás és az összetartozás témáit kezeli.
A főszereplők és a kapcsolatuk fejlődése sokaknak szerethetővé vált, miközben néhány olvasó kezdetben kifejezetten nehezen tudott azonosulni velük, és egyes mellékszereplőket is idegesítőnek talált. A tempó megítélése megosztó: többen végig lendületesnek érezték, mások szerint a lassú kibontakozás miatt a történet eleje vontatott, és a romantikus előrelépésre túl sokáig kell várni. Összességében azoknak ajánlható, akik kedvelik az érzelmes, humoros, lassan építkező romantikus történeteket, valamint az erős alaszkai atmoszférát és a karakterközpontú elbeszélést.
Annyira gyorsan megszerettem a történetet. Az első oldalaktól magával ragadott, és ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Annyira könnyedén, mégis annyira mélyen be tudta lopni magát a szívembe.
A történet alapja egyszerűnek tűnik: egy teljesen más világból érkező lány kénytelen kiszakadni a megszokott életéből, és egy olyan helyen találja magát, ahol a természet, az emberek és az élet ritmusa egészen más szabályok szerint működik. Ez azonban sokkal több egy romantikus történetnél. Szól az önismeretről, a komfortzónából való kilépésről, az előítéletekről, és arról, hogy néha éppen ott találunk otthonra, ahol a legkevésbé számítunk rá.
A szereplők egyszerűen fantasztikusak voltak. Imádtam a köztük lévő dinamikát, a csipkelődéseket, a szóváltásokat és azt, ahogy kapcsolatuk fokozatosan fejlődött. Semmi sem tűnt erőltetettnek; minden pillanat természetesen épült egymásra, ezért annyira könnyű volt velük együtt nevetni, izgulni és beleszeretni ebbe a világba. Pont az ilyen karakterek miatt olyan nehéz elbúcsúzni egy könyvtől.
Külön szerettem, hogy ennek a regénynek is végig volt egy hihetetlenül jó lendülete. Egyetlen percig sem éreztem azt, hogy leülne a történet vagy unatkoznék. Folyamatosan vitt magával, mégsem kapkodott, hagyta kibontakozni a szereplőket és a kapcsolatokat. Az egész olvasásnak volt egy megmagyarázhatatlanul otthonos hangulata, amitől mindig alig vártam, hogy újra kézbe vehessem. A természetközeli környezet csak még különlegesebbé tette az egészet. Szinte érezni lehetett a friss levegőt, a vadont és azt a nyugalmat, ami átjárta a történetet. Nagyon ritkán sikerül egy írónak úgy megteremteni egy hely atmoszféráját, hogy az olvasó is úgy érezze, mintha ott lenne, itt viszont ez tökéletesen működött.
Egyszerre volt vicces, megható, romantikus és lélekmelengető. Az a fajta könyv, ami mosolyt csal az ember arcára, és a végére egy kicsit fáj becsukni, mert szívesen maradna még ebben a világban néhány száz oldallal tovább. Na meg nagyon fájdalmas, amikor a Tesco parkolóban zokogsz a könyv végén…
Nálam egyértelműen ez is az idei kedvencek közé került. Nagyon a szívemhez nőtt, és biztos vagyok benne, hogy egyszer még vissza fogok térni hozzá, egy könyv szünet és jöhet a következő rész! Az ilyen történetek emlékeztetnek arra, hogy néha a legegyszerűbbnek tűnő könyvek hagyják a legmélyebb nyomot az emberben.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Még mindig nagyon kedves a szívemnek ez a könyv. Calla karakterén keresztül is mélyen tudom megélni a történet eseményeit a boldog, marakodó pillanatokról egészen a legborúsabb jelenetekig. Nevettem és sírtam. Egyben tartott, összetört majd újból kezet nyújtott, hogy összeszedje a darabkáimat.
.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.—.
2021 POV:
Egyszerűen nem tudom mi van az idei rubin pöttyös könyvekkel, vagy úgy általánosságba véve az én lelki világommal, de teljes mértékben be tudnak kebelezni, még a ház felújítása közben lopott perceket is a könyv univerzumában tudom megélni.
Maga a borító, a könyv címe, fülszövege azonnal magával ragadott, mikor megláttam a KMK megjelenésre várva fülecskéje alatt.
Calla Fletcher a Torontoi nyüzsgő életéből nagyon hamar a rideg, de annál lenyűgözőbb Alaszkai Vadonba találja magát egy telefonhívást követően. Tipikusan a jó élethez szokott, kényelmes, egy igazi városi mókuskerék mindennapjaiban élő nőt ismerhetünk meg. Bár főhősünk története igazán kellemetlen szituációval nyitja meg a könyvet, számomra felpezsdítő volt olvasni Calla személyiségében bekövetkezett változásokat. Eleinte picit bosszantottak az anyagi megnyilvánulásai, vagy ahogy a szülőföldjéhez viszonyult, ezeket a tulajdonságokat viszont szépen sorjában elhagyta, mikor megismerte a szexi Jetit, azaz Jonaht. Imádtam az első perctől kezdve az utolsóig, ami közöttük volt!
Az alaptörténet, ami miatt Calla kilépett a mókuskerékből, az utolsó oldalig szorította szívemet. Idén ezek a rubin pöttyös könyvek idegborzolóan tudják előcsalogatni az érzékeny énemet, és nem Az egyszerű vadon volt az első, ahol zsebkendő után kellett nyúlnom. Egek, Wren Fletcher karaktere épp annyira a hatalmába tudott keríteni, ahogy a lányáé. Éreztem közöttük az évek alatt kialakult távolságot, amit napról napra igyekeztek maguk mögött hagyni. A könyv utolsó fejezetei épp emiatt számomra a legnehezebbek lettek.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat