The Never King

Puszta kíváncsiságból vettem meg ezt a könyvet, de nem én vagyok a célközönség. Amit az Elveszett Fiúk művelnek a könyvben, az túl extrém.

Egy pornóhoz túl sok benne a plot, egy igazi fantasyhoz túl kevés.

Ez találó büntetés olvasmány volt nekem, mert ez aztán tényleg annyira kívül esik a komfortzónámon, hogy majdnem igazán felbosszantott. De csak majdnem. Mivel a közepe táján elengedtem az egészet, és percig sem vettem komolyan.

Kezdjünk is bele a Pán Péter Pornó Paródia kritizálásába, csempésszünk némi gondolatot ebbe, ha már a könyvben nem sok volt. Gonosz leszek, de ez van, a könyvben a főszereplő csaj, úgyis szereti, ha nem kesztyűs kézzel bánnak vele.

Szóval szögezzük le az elején. Attól még, hogy a pornót leírják, kinyomtatják, izgis borítóba csomagolják, és könyvesboltokban árulják (meg a lidlben), nem egy aluljárós szexshopban, az ugyanúgy pornó marad. Persze, jöhetünk itt a világépítéssel, de please. 150 oldal... milyen világot építesz 150 oldalban? Ilyen rövid könyvben csak az igazán zseni írók tudnának kezdeni ezzel valamit. Az írónő meg nagyon nem ez a kategória. De erről később.
Tehát ne áltassuk magunkat, mindenki tudja, hogy miért szeretik ezt a könyvet, azok, akik szeretik. Egy fantáziát ad el, egy csodás szigeten rekedt lány egy rakás veszélyes, szexi férfival.

A karakterek... semmik. Gonoszak. De van jó oldaluk is... Az összes fiú kb egy kaptafára készült, egy lehelletnyi különbség van köztük ugyan, de igazából olyanok, mint a férfiszínészek a pornófilmekben. Mondjuk 150 oldalban nyilván ne várjunk nagy karakter háttérsztorikat, jellemfejlődéseket.

A történet rém egyszerű, gyorsan halad. Hősnőnk 2 perc alatt megtud minden rejtélyt, semmire sem kell igazán sokat várni, semmi feszültség nem épül ki. A másfél éves kislányom kukucskönyvében nehezebben találja meg Cirmi cica Cini egeret... Semmi sincs leírva normálisan, a végén a csatajelenet sem, sőt, amúgy még a szexjelenetek is meglepően rövidek. Ami amúgy nem baj, mert végül is a könyv egyetlen erénye, hogy legalább rövid.

Ez a váltott narráció is irritáló volt, minek egy ilyen rövid könyvbe váltott szemszög. Főleg a fiúké... teljesen mindegy volt, hogy Kas, Bas, Pan, vagy Józsibá szemszöge, ugyanolyan stílusú volt az összes.

És akkor az írói stílus. Rákerestem az írónő bemutatkozójára: miszerint általános iskolás kora óta ír történeteket. De hát úgy tűnik meg is ragadt ezen a szinten. Megkockáztatom, hogy 5. osztályban igényesebben megírt fogalmazást adtam le a János Vitéz továbbgondolásáról, pedig aztán nem lettem író azóta sem. Bár ezek szerint lehetnék. Ha már minden wattpad firkálmányt ki lehet adatni.

Zárásképpen a kedvenc részem jön: az apró bullshitek, amiknek semmi jelentőségük, de viccesek, ezért leírom:

1. A csaj sokat szexelt, mint mondja, már lefeküdt a fél kosárlabdacsapattal. Well.. a kosárlabdában egyszerre 5 játékos van a pályán. Jó, oké, egy gimis csapatban valószínűleg többen vannak, de akkor is a kosárlabda az a labda csapatsport, ami a legkevesebb játékossal operál. Miért nem rögbit írt, ott 15-en vannak a pályán, nyilván nagyobb a csapat is.

2. Elég nagy a sziget, mondja az egyik szereplő. Kb 15 km hosszú.
Szóval Pán Péter, Hook, meg az a tündér egy zsebkendőnyi szigeten nyomorognak hárman. Értem. Azért a 15 km hosszú óceánnal körülvett szigetet nagynak nevezni... ezek alapján a csábító elveszett fiúk méreteivel kapcsolatban is szkeptikus voltam.

3. Idegesítő volt, hogy a csajra folyton úgy utaltak, hogy a Darling, a vezetéknevén. Mintha valami kisállat lett volna. Bár lehet ez is volt a cél... mindenesetre átgondoltam, és ha a keresztnevét használták volna, az még rosszabb, főhősnőnket ugyanis Winnie-nek hívják. Mint Micimackót.

Senkinek sem tudom ajánlani ezt a könyvet.