Két csipkelődő halhatatlan. Egy esély a világ megmentésére. Kim Hani – az egykor Skarlát Róka néven ismert és rettegett gumiho – egy kávézóban dolgozik, és igyekszik elkerülni, hogy egy bizonyos vendég felbosszantsa. Szokka – a csalárd isten, akit egy puccskísérlet miatt száműztek a mennyekből – démonokra vadászik, és nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy egy bizonyos gumiho idegeire menjen. Mikor a sötétség egyik démona megszökik az alvilágból, a Skarlát Róka pedig előbújik rejtekéből, Szokka esélyt kap a megváltásra: ha megöli mindkettőt, bűnei megbocsátást nyernek. Bármire hajlandóak lennének, hogy túljárjanak egymás eszén… csak arra nem, hogy szerelembe essenek.
További kiadások
The God and the Gumiho - Az isten és a Skarlát Róka
Számomra a koreai mitológia eddig ismeretlen volt, jó volt egy kicsit megismerkedni vele. A történet csipkelődős részein sokat mosolyogtam, de nem rágtam le a körmeimet, hogy vajon mi lesz a vége. Összességében tetszett - a vége is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nos ez a könyv volt az, aminél azt sem tudtam miről fog szólni, de megvettem mert annyira megtetszett a borítója :D Valószínűleg senkinél nem fogom lelőni a poént, ha elmondom, hogy az egyik főszereplő egy isten a másik pedig egy gumiho, ami a kilencfarkú róka igazából. Kezdjük az istenünkkel Szokkával, egy meggyötört hallhatatlan, akinek egy célja van csak az életében és más nem érdekli, kivéve a kávét, a másik kis szereplőnk a gumiho, akinek nincs baja a gyilkolással és az emberi máj evésével :D (mert történetesen ezeknek a lényeknek a legnagyobb ínyencség a férfiak mája és lelke) Szokka és a testvére Hvanin viselkedésre egy civakodó Thor és Loki párost juttatta eszembe, ami nagy pluszt adott számomra az egészhez. A történet eleje lassan indult be és a két főszereplő párosunk csak veszekedett egymással, de mégis pont ezek a jelentek voltak azok, amik leginkább egy K-drámára emlékeztettek, szinte megelevenedett a lapokon a történet, úgy mintha éppen néznél egy sorozatot, ugyanazok a viselkedések és humor, mert vicces is volt az egész sztori, nem egy vígjáték, de pont annyira vicces, hogy sok helyen oldja a hangulatot. A nyomozós szál sem volt rossz, és bármennyire is meglepett a végén a gyilkos, kicsit jobban is ki lehetett volna fejteni. Remélem a könyvmolyképző hamar hozza a következő részt, mert kíváncsi vagyok egy ilyen vég után, hogy alakul a sorsuk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat