The Coven - A Koven
A csont szövetsége 1.
130 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 348
Könyvmolyképző Kiadó
(2025)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789636752552
Tiltott szerelem, mágia, vámpírok és szellemek, amik ki akarnak nyírni. Légy üdvözölve a Szirterdei Akadémián! Apám úgy nevelt, hogy én legyek a Koven elleni fegyvere, akin keresztül bosszút áll azért, hogy elvették tőle a nővérét és a születési előjogát. Bármit megtennék, hogy megvédjem az öcsémet attól, hogy ugyanerre a sorsra jusson. A kötelességtudatom Kristály Katlan titkos városába és a rangos Szirterdei Akadémiára vezet, ahol a fajtám legjobbjai és legtehetségesebbjei tanulhatnak emberi előítéletektől mentesen. Itt nem súgnak össze a hátam mögött. Itt nem ítélnek el az ereimben csörgedező vér miatt. Az egyetlen ellenség, akivel szembe kell néznem, a jóképű és idegesítő igazgató, Alaric Grayson Thorne, aki ugyanannyira megvet engem, mint amennyire én undorodom tőle és mindattól, amit képvisel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a falak között meghúzódó titkok nem fogják darabokra zúzni az iskolát. Senki nem beszél az évtizedekkel ezelőtti véres mészárlásról, amely miatt be kellett zárni. De a Koven ötven év után először újranyitja kapuit a TIZENHÁROM számára: olyan ígéretes diákoknak, akik arra hivatottak, hogy megváltoztassák a világot. Már ha nem ölik meg őket előbb a Szirterdei Akadémia áldozatainak szellemei... TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót A vér szava dönt. Merülj el a mágiában! "Erősen ajánlom azoknak, akik imádják az antihősöket... a koven és a minden sarkon felbukkanó veszélyt." - Library Journal Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!
Olvasói vélemények összefoglalója
The Coven - A Koven fogadtatása megosztó, de sok olvasót magával ragadott a sötét, gótikus és misztikus atmoszférája. Többen dicsérték a mágikus világot, a boszorkányos elemeket, valamint Willow határozott, bátor karakterét és a közte, illetve a férfi főszereplő között izzó feszültséget. A lendületes, könnyen olvasható történetet sokan szórakoztatónak és fordulatosnak találták, különösen a regény későbbi szakaszában.
Mások szerint a középső rész vontatott, a világépítés és a történetvezetés pedig helyenként kidolgozatlan vagy zavaros marad. A romantikus és erotikus vonal erősen megosztotta az olvasókat: egyesek szerint jól működik, míg mások túl erőltetettnek vagy kellemetlennek érezték, és a fordítást is érte kritika. Összességében azoknak lehet jó választás, akik sötét romantasyre, boszorkányokra és akadémiai környezetre vágynak, és a kisebb egyenetlenségek ellenére is értékelik a feszültséggel teli, folytatásra ösztönző történeteket.
Mások szerint a középső rész vontatott, a világépítés és a történetvezetés pedig helyenként kidolgozatlan vagy zavaros marad. A romantikus és erotikus vonal erősen megosztotta az olvasókat: egyesek szerint jól működik, míg mások túl erőltetettnek vagy kellemetlennek érezték, és a fordítást is érte kritika. Összességében azoknak lehet jó választás, akik sötét romantasyre, boszorkányokra és akadémiai környezetre vágynak, és a kisebb egyenetlenségek ellenére is értékelik a feszültséggel teli, folytatásra ösztönző történeteket.
Értékelések
Értékelés4,2
130 értékelés alapján
5
53 ×
4,5
13 ×
4
35 ×
3,5
13 ×
3
11 ×
2,5
0 ×
2
4 ×
1,5
1 ×
1
0 ×
Hirdetések
Bejegyzések
126
The Coven - A Koven
Harper L. Woods
Számomra nagyon jó volt, fordulatos, feszültséggel teli. Külön örültem, hogy nem több oldal, amire történik valami hanem egyből belevágnak. Alig várom a folytatást! ;)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
The Coven - A Koven
Harper L. Woods
A 3/4 részéig unatkoztam. Pedig Willow és a természet kapcsolata nagyon tetszett. A romantikus vonal nekem nem jött át. Gray-t sem kedveltem meg. Az utolsó 100 oldal viszont felpörgött rendesen, ugyhogy lehet a 2. rész megkapja az esélyt😈
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
The Coven - A Koven
Harper L. Woods
Boszorkányosra sikeredett?
„– Nem számít, milyen szép a külső, ha mindannyian képesek vagyunk szörnyűségeket cselekedni.” Szerintem senkit sem fogok meglepni azzal, ha elmondom, hogy ezt a könyvet kizárólag a külseje miatt vettem meg. Az élfestése egyszerűen lélegzetelállító, a borító pedig szerintem az egyik legszebb, amit mostanában fantasy műfajban láttam. Az a tipikus kötet, ami azonnal felkelti az ember figyelmét a könyvesbolt polcán. Éppen ezért viszont féltem is tőle, mert az utóbbi időben többször is belefutottam abba, hogy egy gyönyörű kiadás mögött egy teljesen átlagos történet lapult.
Grezdiel sem nyugtatott meg olvasás előtt. Elmondta, hogy a férfi főszereplő itt nem csak dobálózik az „Az enyém vagy!” mondatokkal, hanem tényleg olyan dolgokat tesz, amiktől néha még olvasóként is kényelmetlenül érezheti magát az ember. Azt is hozzátette, hogy a könyv vége olyan fordulatot tartogat, aminél majdnem eldobta a póthaját, ráadásul függővéggel zárul.
Nyilván ezek után azonnal be kellett szereznem.
Az első fejezetek után kifejezetten bizakodó voltam. Tetszett a sötét, gótikus hangulat, a boszorkányok és démonok világa, valamint az, hogy a történet nem finomkodik. A könyv eleje gyorsan beszippantott, és kíváncsi voltam, merre fog haladni a cselekmény.
Sajnos azonban, ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy a regény nem tudja maradéktalanul kihasználni a saját ötleteiben rejlő lehetőségeket. A világ alapvetően érdekes, de szerintem nincs eléggé kidolgozva. Sokszor elvesztem abban, hogy ki kicsoda, milyen vérvonalhoz tartozik, ki kinek az őse vagy éppen milyen kapcsolatban áll a másikkal. Nem egyszer kellett visszalapoznom, mert úgy éreztem, mintha fontos információk kimaradtak volna. Ahelyett, hogy fokozatosan építette volna fel a világát, az írónő néha túl sok új fogalmat és nevet zúdított az olvasóra egyszerre, ami inkább összezavart, mint kíváncsivá tett. Ugyanez igaz a mágiarendszerre is: érdekesnek indult, de végül számomra kissé homályos maradt. Többször előfordult, hogy bizonyos szabályok csak akkor működtek, amikor a történetnek éppen szüksége volt rájuk, emiatt néhol következetlennek éreztem az egészet.
A történet tempója sem volt annyira egyenletes, mint amire számítottam. Az eleje nagyon erős, a vége ismét felpörög, viszont a középső részen többször azt éreztem, hogy ugyanazokat a konfliktusokat olvasom újra és újra. Emiatt néha leült a cselekmény, és elveszett az a lendület, ami az első száz oldalon még teljesen magával ragadott.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
„– Nem számít, milyen szép a külső, ha mindannyian képesek vagyunk szörnyűségeket cselekedni.” Szerintem senkit sem fogok meglepni azzal, ha elmondom, hogy ezt a könyvet kizárólag a külseje miatt vettem meg. Az élfestése egyszerűen lélegzetelállító, a borító pedig szerintem az egyik legszebb, amit mostanában fantasy műfajban láttam. Az a tipikus kötet, ami azonnal felkelti az ember figyelmét a könyvesbolt polcán. Éppen ezért viszont féltem is tőle, mert az utóbbi időben többször is belefutottam abba, hogy egy gyönyörű kiadás mögött egy teljesen átlagos történet lapult.
Grezdiel sem nyugtatott meg olvasás előtt. Elmondta, hogy a férfi főszereplő itt nem csak dobálózik az „Az enyém vagy!” mondatokkal, hanem tényleg olyan dolgokat tesz, amiktől néha még olvasóként is kényelmetlenül érezheti magát az ember. Azt is hozzátette, hogy a könyv vége olyan fordulatot tartogat, aminél majdnem eldobta a póthaját, ráadásul függővéggel zárul.
Nyilván ezek után azonnal be kellett szereznem.
Az első fejezetek után kifejezetten bizakodó voltam. Tetszett a sötét, gótikus hangulat, a boszorkányok és démonok világa, valamint az, hogy a történet nem finomkodik. A könyv eleje gyorsan beszippantott, és kíváncsi voltam, merre fog haladni a cselekmény.
Sajnos azonban, ahogy haladtam előre, egyre inkább azt éreztem, hogy a regény nem tudja maradéktalanul kihasználni a saját ötleteiben rejlő lehetőségeket. A világ alapvetően érdekes, de szerintem nincs eléggé kidolgozva. Sokszor elvesztem abban, hogy ki kicsoda, milyen vérvonalhoz tartozik, ki kinek az őse vagy éppen milyen kapcsolatban áll a másikkal. Nem egyszer kellett visszalapoznom, mert úgy éreztem, mintha fontos információk kimaradtak volna. Ahelyett, hogy fokozatosan építette volna fel a világát, az írónő néha túl sok új fogalmat és nevet zúdított az olvasóra egyszerre, ami inkább összezavart, mint kíváncsivá tett. Ugyanez igaz a mágiarendszerre is: érdekesnek indult, de végül számomra kissé homályos maradt. Többször előfordult, hogy bizonyos szabályok csak akkor működtek, amikor a történetnek éppen szüksége volt rájuk, emiatt néhol következetlennek éreztem az egészet.
A történet tempója sem volt annyira egyenletes, mint amire számítottam. Az eleje nagyon erős, a vége ismét felpörög, viszont a középső részen többször azt éreztem, hogy ugyanazokat a konfliktusokat olvasom újra és újra. Emiatt néha leült a cselekmény, és elveszett az a lendület, ami az első száz oldalon még teljesen magával ragadott.
A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 123 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés