Bristol Keats megkísértése

"Mi lehet jobb módszer a rémálmok megzabolázására, mint ha magad is rémálommá válsz?"

Korábban még nem olvastam semmit sem Mary E. Pearson könyvei közül, ezért igyekeztem nem támasztani a könyvvel szemben előzetes elvárásokat sem.
Főszereplőnk Bristol két testvérével igyekeznek talpon maradni szüleik halálát követően, de a lány élete váratlan fordulatot vesz, amikor egy rejtélyes nagynéni levelet küld számára...

A könyv tempóját tekintve kellően mozgalmas, habár valahol a kötet közepén egy picit nekem leült a cselekmény, amelyet végül egy bizonyos kullancs megjelenése pörgetett fel újra. Ugyan a történet helyenként kiszámíthatóbb volt mint reméltem, azonban a szereplők közötti fantasztikus dinamika és a Elphame részletgazdag helyszínei ezért bőven kárpótoltak.

Amíg Bristol gyors észjárású, kicsit földhözragadt főhősnőnk volt addig vele szemben a férfi főszereplőnk Thygan az erős és határozott, mégis meglepően romantikus férfi a belső démonaival vívott harc mellett sem riad vissza, hogy alkuba bocsátkozzon Bristollal. Kettejük kapcsolata nagyon szépen építkezik, és ugyan viszonyuk nem problémamentes és rengeteg titok övezi őket, mégis nagyon jól tudott működni.

A könyv legnagyobb erőssége szerintem a szereplőkben rejlik, könnyen lehet azonosulni a motivációjukkal, fájdalmukkal. Romantikus aspektusból nézve pedig lehetetlen nem szeretni a két főhőst, hiszen tagadhatatlan közöttük a kémia, amelyet sok spicy fejezet csak még jobban elmélyített.

Amit nagyon sajnálok, hogy a könyv függővéggel ér véget és, hogy még nem foghatom a kezemben a folytatást. Egészen biztosan folytatni fogom, hiszen az utolsó száz oldalban annyira sok izgalmas fordulat és elsimítandó konfliktus látott napvilágot, így nem kérdés, hogy olvasni szeretném.