Titkok, árulás, csábítás. Minden évtizedben hat, egyedi képességekkel rendelkező mágiahasználó megkapja a lehetőséget, hogy bekerüljön a világ legelőkelőbb titkos társaságába. Üdv az Alexandriai Társaságban! A kiválasztottak olyan hatalomhoz és befolyáshoz jutnak, ami még a legmerészebb álmaikat is túlszárnyalja. De vajon milyen árat kell fizetniük érte? A hat kiválasztott mindegyikének megvan rá az oka, hogy elfogadja a Társaság rejtélyes meghívását. Foggal-körömmel fognak harcolni helyükért a Társaság soraiban - még akkor is, ha meg kell kockáztatniuk, hogy közelebb kerülnek legveszedelmesebb ellenségeikhez, vagy elárulhatja őket legmegbízhatóbb szövetségesük. Még akkor is, ha nem fogják mind túlélni az évet. Briliáns, lenyűgöző, sodró történet, TikTok-szenzáció dark academia fantasy, hatalmas rajongótáborral! #BookTok, #OlvassEgyJót Vedd ki a részed az élményből! "A dark academia megrögzött rajongóinak." - Publishers Weekly "Borongós őszi napokra tökéletes olvasmány. Remekül hozza a dark academia hangulatot." - Adeina, moly.hu "Letaglózó olvasási élmény volt, a szó lehető legjobb értelmében." - victoria, goodreads.com Szereted a fantáziadús, érzéki, tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! Fiatal nőknek felső korhatár nélkül!
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
The Atlas Six - Az Atlas-hatos fogadtatása erősen megosztó: sok olvasó lenyűgöző, különleges hangulatú dark academia-olvasmánynak találta, míg mások nehezen követhetőnek és csalódást keltőnek érezték. A mágikus és tudományos elemek ötvözése, az akadémiai közeg, valamint a titkokkal és rivalizálással átszőtt atmoszféra többek szerint kifejezetten emlékezetes.
A karakterépítést sokan kiemelkedőnek tartották, és többen értékelték a szereplők árnyaltságát, változó nézőpontjait és érzelmi összetettségét. Ugyanakkor a sok sejtetés, a tudományos magyarázatokkal teli szöveg, a váltott nézőpontok és a magasztos párbeszédek néhány olvasónak zavart okoztak, illetve lelassították a történetet.
A kritikák szerint a cselekmény helyenként háttérbe szorul a kapcsolati szálak és a hangulatteremtés mögött, ezért nem mindenki érezte elég lendületesnek vagy kidolgozottnak. Leginkább azoknak ajánlható, akik szeretik a sűrű, intellektuális, lassabban kibontakozó fantasyket, és szívesen merülnek el egy összetett világban, még akkor is, ha a történetvezetés nem mindig könnyen befogadható.
Az a baj a könyvvel, hogy az alap sztori nagyon jó, csak (szerintem) rosszul van megírva.
Vagyis a végén megérted és ott már rájössz, hogy miért így, és értelmet nyer az egész, de addig el kell szenvedni magad. Mindezt úgy, hogy nagyon nem értesz pár dolgot. Nem tudod mi igaz, mi mágia. Mi történik valójában, mi az illúzió. A vége felül ír sokmindent, de ez számomra nem mentette meg a könyvet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A karakterépítés zseniális. De nem hiszem hogy a második részt elolvasom. Zsibbadt az agyam a ki nem mondott sejtetett dolgoktól. A végén meg egy fejezetbe összefoglalja hogy mi az egész könyv értelme. Szerintem nagyon okos az író, de átadni már nehezebben tudja a történetet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Elég sokat vártam ettől a könyvtől, és messze túlszárnyalta az elvárásaimat. Olyan szinteken mozgott, ami miatt kedvenc kategóriássá vált nálam, szóval a legextrább elvárásaimat is felülmúlta.
Az alapsztorira nem mondanám, hogy hű de nagy újdonság, de nagyon jól fel lett vezetve. Az elbeszélés módja nekem nagyon bejött, tetszett, hogy a jelöltek szemszögéből láthattuk Atlast. Bár hosszútávon nem volt sok jelentősége a váltott szemszögnek, a felvezetéshez nagyon illett.
A karakterek szerintem árnyaltak voltak, talán túl árnyaltak is, mert alap jellemvonásaikban eléggé hasonlóak voltak. Nagyon apró különbségek voltak érezhetők csak, de azért ott voltak azok is. Libby nagyon táncolt az idegesítő szerencsétlen és a szimpatikus, szinte azonosulni tudnék vele karakterek között. Igazából a többi karakter is nagyon szélsőséges volt számomra, Reinát szerettem volna szeretni, de ő saját magát se szereti, Parisa nekem túl obszcén, Nico paranoiássan titkolózó, Callum egy seggfej, Tristan meg túl szűk látókörű. Persze mindnek megvan a szerethető oldala is, főleg Parisa jelleme mélyült a leginkább talán, illetve Tristannen lehetett látni karakterfejlődést. Nico egyre szerethetőbbé vált, ahogy lebomlottak a titkai, Reina és Callum viszont megrekedtek, tőlük többet várok a folytatásban.
A történet alap konfliktusa cselekményes és fenn tartja a kíváncsiságot, az extra csavarok pedig még dobnak rajta.
A mágiát extrém mód tudományosan határozza meg, ami egyfelől nekem üdítő változatosság volt, másfelől néha éreztem, hogy ez miatt talán nem mindenkinek emészthető, mi több, ellenszenvet válthat ki. Hiszen a mágia pont egy olyan fantasy elem, amit nem mindig kell megmagyarázni, de szerintem ebben a történetben jól meg lett oldva, nekem bejött.
Nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb kézhez kapjuk.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat