Színes vászon

„– Az életet megélni akarom úgy, hogy a lehető legtöbb pillanatát kimaxolhassam. Azt teszem, amihez kedvem van, és amit jónak érzek. Nem élek magasztos céloknak, nem érzem, hogy egetverően nagy küldetésem lenne. Élni akarok, élvezni minden pillanatot, és ezt megosztani másokkal.”

Egészen egyedi borítót kapott a könyv, ami nekem nem lett a kedvencem, vagyis a színvilágot imádom, de valahogy a szereplők nem jöttek át, de mindez nem rontja el az olvasásélményt.

„– Hallottad már, hogy ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet?”

Mikor kézbe vettem, már éreztem, hogy ez egy különleges olvasmány lesz számomra. Bár lassan indult be a cselekmény, ettől függetlenül tetszett, és amikor beindult, akkor már nehéz volt letenni. Éreztem, hogy nem egy könnyed, felületes történetet fogok kapni. Ennek ellenére a hangulata és az érzelmi mélysége teljesen elvarázsolt és magával ragadott. Az írónőtől már megismert nyelvezet itt is jelen van, a könyvet obszcén nyelvezet jellemzi!

Az Első ecsetvonások egy kendőzetlenül őszinte, drámai ifjúsági, romantikus történet.

A középpontban a művészet, a belső vívódások és a fiatal felnőttkor nehézségei állnak. Egy boy-love, romantikus, LMBTQ műfajú, karakterközpontú drámát kaptam, ahol a szálak fokozatosan, lépésről-lépésre bontakoznak ki, úgy mint egy festmény első ecsetvonásaitól a kész műig. Ezt a cím nagyon szépen leírja, visszatükrözi a történet hangulatát és eseményeit is.

„Miért olyan szép a szerelem, ha ennyire fáj?”

A főszereplők életében a múlt sebei nagyon szépen kirajzolódnak, és a jelen kihívásai is folyamatosan jelen vannak. A könyv nem fél megmutatni a nehezebb, árnyaltabb emberi sorsokat sem. Szó lesz a történetben családi elvárásokról, feldolgozatlan traumákról és kiemelt szerepet kap az önelfogadás rögös útja is.

„Most először mintha tartoznék valahová.”

„[…] legalább magamról megtudtam egy kicsit többet.”

A főszereplő és haverja közötti dinamika rendkívül finoman, aprólékosan épül fel, nincsenek hirtelen, elkapkodott lépések. Minden mindennel összefügg, minden pillanatnak súlya és jelentősége van.

„Minden vágyam egy igazi barát volt, és azt hiszem, végre most szereztem egyet.”

Amiért nagyon tetszett:

Egyrészt az illusztrációk nagyon tetszenek, imádom őket. Emellett a zenék, amelyek megjelentek a könyvben még színesebbé tették a kötetet,

Karakterábrázolás: Mezőföldi Pitypang nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a szereplők valódiak legyenek. Olvasás közben olyan volt, mintha ismerném őket, mintha én is egyikük lehetnék, már csak a helyzet, a családi háttér, a trauma miatt. Valódi, esendő embereknek lettek beállítva, ezáltal még közelebb kerültek hozzám.

Bővebben itt olvasható az ajánló:
https://szemrevalo.wordpress.com/2026/07/25/szines-vaszon-az-elso-ecsetvonasok/

Sokat gondolkodtam egy frappáns kezdőmondaton az ajánlómhoz, de rájöttem, hogy felesleges köntörfalazni: én ezt a könyvet úgy szerettem!🌈 Ha hozzám hasonlóan soha nem olvastál még lmbtq-regényt, de nyitnál a műfaj felé; ha mostanában kezded a gimit és szívesen olvasnál erről a témáról; vagy ha nosztalgiáznál a kamaszkor áthidalhatatlannak tűnő problémáin, akkor szívből ajánlom neked az Első ecsetvonások című regényt.

A történet főszereplője Zane, akit közvetlenül a középiskolai évei kezdetén ismerhet meg az olvasó. Miután kihagyta a gólyatábort (itt én már nagyon tudtam vele azonosulni), kissé kívülállóként érkezik egy már egészen összeszokottnak tűnő osztályába. Szerintem Pitypang kifogástalanul adta vissza azt az érzést, amikor valaki először csöppen bele egy nagy társaságba, ahol senkit sem ismer, és hirtelen mindenki egy kicsit furcsának tűnik… Csak kapkodtam a fejem a sok új név és karakter között, de Zane-nel együtt fokozatosan én is beilleszkedtem a csapatba.

Bár Zane eleinte nem találja a helyét az osztályában, sőt a legtöbbekkel kifejezetten nem szimpatizál, van egy fiú, aki különösen kiveri nála a biztosítékot. Finn szabadszellemű, szókimondó, tűzpirosra festett hajával pedig mindenhonnan kitűnik. Zane minden eszközzel próbálja a tudtára adni, hogy nem kívánja a társaságát, de a fiú valósággal rászáll. A sors fintora, hogy az iskolai színdarabban is egymás mellé osztják be őket, ráadásul szerelmespárt kell alakítaniuk. Innentől szó szerint letehetetlen a regény, de ettől többet nem szeretnék elárulni...👀

Pitypang könyve gyorsan olvasható, a nagybetűs szedésnek köszönhetően pedig könnyen befogadható, ezért szerintem azoknak is remek választás, akik még csak most ismerkednek az olvasás örömével. Fontos témákat érint, többek között az első szerelmet, a homoszexualitást, a barátságot, a csalódást és az elfogadást. Érdemes megemlíteni, hogy spicy jelenetek nincsenek benne, ugyanakkor a szereplők gondolataiban megjelenik a szexualitás, illetve káromkodásoktól sem mentes a történet. Bár a regény young adult kategóriába sorolható, engem 25 éves létemre nemcsak lekötött, de szórakoztatott és elgondolkoztatott is egyben. Egyetlen dolgot bánok, hogy nem kezdhetem el azonnal a folytatást…

Pitypang, hálásan köszönöm a bizalmadat! Gratulálok ehhez a csodás történethez!❤️
#recenzió