"Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden." - De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella "kergetésével" és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc... Charles Dickens "a szív írója". A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből.
Remek könyv volt, de azért nem lett kedvenc.
Néhol kicsit vontatott volt és a szereplőkkel sem tudtam azonosulni.
Igaz remekül meg volt formálva az akkori társadalom, melyben a történet játszódott.
Árnyalt volt a rétegződés a legszegényebb, legelmaradottam emberektől, a luxusban és az álamiknak élő arisztokratákig.
csakhogy könnyeim most befelé hulltak, s a befelé hulló könnyek sósabbak.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
“(…) legsötétebb perceinkben olyan emberek gusztusa szerint cselekszünk, akik megvetésünk tárgyai egyébkor.”
“(…) az élet csupa búcsúzás.
(…) és a könnyű búcsúnál nincsen jobb dolog.”
“(…) a könnyelműségek lejtőjén simán siklunk lefelé (…)”
“- Molyok, legyek és más csúnya teremtmények a gyertyaláng körül röpdösnek - (…) - Mit tehet a gyertya róla?”
“(…) boldogító boldogtalanság”
“Mit tudom én, miért őrizgettem szép reményeim széltépte köntösének utolsó foszlányát! De mondd, aki ezt olvasod, miért mented te is veszett fejszéd nyelét, miért kapaszkodsz kétségbeesetten a tegnapba, a múlt hétbe, a tavalyba?”
“(…) jobb vagy hozzám mióta az ég beborult, jobb, mint a napsütésben.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat