„ – Bolond vagy – nevetett fel Cortez, mire én is elmosolyodtam. – Na, komolyan. A továbbtanulás? – Az is. De a jelen helyzetben nagyon úgy tűnik, hogy vadászpilóta leszek. – El fogom venni tőled azt a könyvet – közölte Cortez. – De most komolyan. Te látod a jövőt? – váltottam stílust. – Én nem, de jóban vagyok az orákulummal. Majd bemutatlak neki – mondta, mire megint felnevettem. Cortez vicces. – Komolyan kérdezem. Megijesztett, ami Kingáékkal történt. – Helyben vagyunk – mondta Cortez. – Nem, mármint… tudod… ők nem illettek össze, és szakítottak. Virág és Ricsi nem illenek össze, de tök jól meg vannak. És mi? – kérdeztem félve. – Mi van velünk? – Mi lesz velünk? – javítottam ki a kérdését, és ösztönösen a nyakamban lógó lánc felé nyúltam, elkaptam a gyűrűt, és forgattam az ujjaim között.”
Ez az újraolvasás nagyon jó ötlet volt, sok mindent elfelejtettem már ebből a könyvsorozatból, de azt hogy nagyon imádtam akkor is és most is az csakis az írónőnek, Leiner Laurának köszönhető. Jó volt újra felidézni a már elfeledett momentumokat. Imádtam ezt a 7. részt is. De nagyon szomorú, hogy márcsak 2 rész van hátra a végéig. Hamarosan vége, és nagyon fog hiányozni ez a sorozat.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat