From the New York Times & USA Today bestselling author Rina Kent comes a dangerously dark stalker hockey romance. Can I outrun his merciless obsession? I accidentally witnessed a brutal murder. I froze, pretended I saw nothing, hoping I could leave it behind. But my plan backfired, and my life spiraled downward. Now, I'm the target of cold-blooded revenge. Jude Callahan isn't just a hockey god—he's a devil no one dares to cross. My existence disrupts his stardom, prestige, and possible serial killer career choice. And he's set out to make me pay for that moment of silence. No matter how much I run or hide, he finds me, watching from the shadows. Like a predator. I thought he'd stop at the stalking. Or even better, he'd kill me and finally end my misery. But Jude has other plans. He says I can't die. I have to pay for my sins. And just like that, he drags me into his depraved world, kicking and screaming. This book can be read on its own but for better understanding of the world, it's recommended to read Beautiful Venom first.
Ritkán mondok ilyet egy sorozat egyik részére, de a Sweet Venom után az volt az első gondolatom: ezt akár ki is hagyhattam volna. 😅
Pedig volt benne egy olyan ötlet, amit kifejezetten imádtam. Violet nehezen beszél az érzéseiről és az igényeiről, közben tudja, hogy Jude titokban olvassa a naplóját, ezért üzeneteket hagy neki benne. Ez lehetett volna az egyik legizgalmasabb része a kapcsolatuknak: egy saját, intim kommunikációs forma kettőjük között.
Csakhogy azt, hogy mik ezek az üzenetek, nem tudjuk meg.
És sajnos nekem ez az egész könyvet tökéletesen összefoglalja.
Folyamatosan azt éreztem, hogy az igazán érdekes dolgok valahol a lapokon kívül történnek. Nagy nehezen eljutunk odáig, hogy Jude rendszeresen átjár Violethez éjszakánként, és végre lenne lehetőségünk ténylegesen látni, hogyan alakul közöttük valami — aztán ezt is szinte egy mondattal elintézzük.
Pedig engem az érdekelt volna, miről beszélgetnek. Hogyan kerülnek közelebb egymáshoz. Mit tudnak meg a másikról. Hogyan változik Violet kommunikációja.
Ehhez képest rengeteg belső gondolatot és háttérleírást kaptam, miközben pont a párbeszédek és azok a közös jelenetek hiányoztak, amelyek elhitették volna velem a kapcsolatukat.
Az első nagyjából 200 oldal ezért kifejezetten nehezen ment. Utána volt körülbelül 100 oldal, amikor végre azt éreztem, hogy na, megérkeztünk: Violet kevésbé merült bele az önsajnálatba, Jude múltja is kapott mélységet, és kezdtem végre érdeklődni irántuk.
Aztán jött a 338. oldal és Preston „halála”. 😅
Úgy olvasni ezt a jelenetet, hogy közben tudom, a következő könyv Preston és Marcus története, egészen különleges élmény volt. 🤣 Amikor kiderült, mi történt valójában, nem megkönnyebbültem, inkább csak azon gondolkodtam: erre tényleg szükség volt?
És valahol itt végleg elvesztett a könyv.
Nem az a baj, hogy ne lettek volna benne jó ötletek. Voltak. Pont ez bosszant a legjobban. A napló, Violet kommunikációs nehézségei, Jude múltja, az éjszakai találkozások — mindegyikben sokkal több lehetőség volt annál, mint amit végül kaptunk.
Így viszont számomra a Sweet Venom egy körülbelül százoldalas jó történet lett egy négyszáz oldalas könyvben.
Ha pedig valaki csak azért olvasná el, hogy eljusson Preston és Marcus történetéhez…
nyugodtan ugorjon egyből a harmadik részre. Én nem fogok megsértődni. 😅
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat