Star Cursed – A csillagok átka (Éldekorált Kiadás)

Ez most egy kicsit érdekesre sikerült. 😅
Az első rész után már tudtam, mire számítsak Briggstől, egy remek alapötletre, szerethető karakterekre, izgalmas világra és egy olyan történetre, amiben sokkal több lehetőség rejlik, mint amennyit az írónő végül kiaknáz. Az első kötetet is kissé alulírtnak éreztem, mégis pillanatok alatt beszippantott, és kifejezetten szerettem. A folytatásban tovább bonyolódik a természetfeletti világ szereplőinek sorsa, a kapcsolatok és a hatalmi viszonyok egyre összetettebbé válnak, miközben a szerelem, a bizalom és a szereplők előtt álló döntések is komoly próbatétel elé kerülnek. Az alapanyag továbbra is nagyon jó, és bőven lenne benne potenciál. Csakhogy most valahogy fordítva ültem a lovon. 😂 Nálam általában az első kötet az, ami még csak megalapozza a történetet, a második pedig szépen rátesz egy lapáttal, és végleg megvesz kilóra. Itt viszont azt kell mondanom, hogy az első rész jobban tetszett. Nem azért, mert ez rossz lett volna, egyszerűen nem éreztem azt az előrelépést, amit vártam.
A legnagyobb problémám továbbra is az, hogy a történet sokszor inkább felvillant dolgokat, mintsem valóban kibontaná őket. A világ szabályai, a természetfeletti erők működése és a szereplők közötti hatalmi viszonyok érdekesek, de többnyire csak annyi magyarázatot kapnak, amennyi a következő fordulathoz szükséges. Emiatt néhány konfliktus súlya sem tud igazán kiteljesedni, értjük, hogy fontosak, de nem mindig érezzük át, miért jelentenek ekkora tétet a szereplők számára. A karaktereknél is hasonló hiányérzetem volt. Szerethetőek, és a döntéseik, kapcsolataik továbbra is lekötnek, de a belső vívódásaik gyakran gyorsan lezajlanak. Egy-egy nagy felismerés vagy érzelmi törés után szívesen olvastam volna több csendesebb, elmélyültebb pillanatot is, amelyek megmutatják, hogyan dolgozzák fel mindazt, ami velük történik. Így néha úgy éreztem, hogy a szereplők egyik jelentős eseménytől rohannak a másikig, miközben az érzelmi következmények csak részben kapnak teret.
És talán ez kapcsolódik leginkább a tempóhoz is. A könyv nem lassú, nem is kifejezetten gyors, inkább egyenetlen, bizonyos részeken sok minden történik egymás után, máskor viszont mintha a történet csak előkészítené a következő nagy jelenetet. A fontos fordulatok gyorsan követik egymást, de nem mindig kapunk elegendő időt arra, hogy az információk, a döntések vagy a kapcsolatok változásai leülepedjenek. Néha azt éreztem, mintha Briggs annyira sietne elmesélni a történetét, hogy közben elfelejtene időt hagyni arra, hogy igazán elmerüljünk benne.
DE AZ A VÉGE. ATYAÚRISTEN.
Komolyan mondom, ez a nő pontosan tudja, hogyan kell úgy befejezni egy könyvet, hogy az ember az összes korábbi kifogását hajlandó legyen egy pillanatra félretenni. 😂 Mert hiába éreztem gyengébbnek ezt a részt, az utolsó szakasz akkora lendületet adott az egésznek, hogy most megint ott tartok, ahol az első kötet után: azonnal akarom a folytatást! Szóval igen, vannak fenntartásaim, és továbbra is azt gondolom, hogy ebből a történetből sokkal többet is ki lehetne hozni. Több háttérmagyarázattal, árnyaltabb karakterábrázolással és kiegyensúlyozottabb tempóval sokkal erősebb érzelmi hatást érhetne el. De az is biztos, hogy valamit nagyon jól csinál az írónő, ha két könyv után, minden kritikám ellenére, még mindig ennyire érdekel, mi lesz a szereplőkkel.
És hát valljuk be, egy jó függővég néha minden bűnt megbocsáthatóvá tesz. Majdnem. 😂❤️

Összességében, érzésre, stílusra nekem teljesen olyan volt, mint az első könyv.
Ugyanazt adta, volt benne minden, akció, erotika, szövetség, mágia, erőszak stb.
Viszont számomra továbbra is kevés. Egy kicsit bővebbre is lehetett volna ereszteni a leírásokat, a történetet. Minden pikk-pakk megtörténik, mindenre rájönnek, megértik ilyesmik.
Ettől függetlenül tetszik, érdekel a folytatás is 🙂

Az első könyv sokkal sokkal jobb volt