Most, hogy a képességem ott lüktet az ereimben, fordult a kocka a Draven campusán. Már nem tekintenek rám képességek nélküli csődtömegként, nem gyötörhetnek szabadon, amiért el merészeltem szökni a horgonyaim elől. A végzet egyre közelebb sodor a horgonyaimhoz, de én foggal-körömmel harcolok azért, hogy minél távolabb legyek tőlük. Ők viszont mindent megtesznek azért, hogy a markukban tartsanak. Nyilvánvaló, hogy az Ellenállás közelebb van, mint valaha is hittük, és nem tudom, kiben bízhatok. Vajon végre úrrá lehetek a képességemen, vagy a képességem lesz úrrá rajtam…? A Vad kötelékek az ausztrál szerző, J. Bree nagy sikerű The Bonds That Tie című sorozatának második kötete.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Savage Bonds – Vad kötelékek fogadtatása többnyire lelkes, sok olvasó szerint az előző résznél izgalmasabb és érzelmesebb folytatás. A kötetet leginkább a hangulata, a karakterek közötti feszültség és a lassan építkező romantika miatt szerették, miközben a világ és a szereplők is fokozatosan árnyaltabbá válnak.
Különösen sok dicséretet kapott a szereplők közötti erős kémia, a humor, valamint Oli személyiségének lassú fejlődése. Többen imádták a kötelék egyedi ötletét és a különleges képességek kibontását, bár néhány olvasó szerint egyes karakterek túl kevés teret kaptak, a kapcsolatok pedig túlságosan lassan mélyültek.
A kritikák között visszatér az egyenetlen tempó, a hiányos magyarázatok és az idővonal követhetőségének problémája, továbbá néhányan kifogásolták Oli ismétlődő szenvedését, illetve a magyar kiadás nyelvi hibáit és elütéseit. Összességében azoknak ajánlható, akik szeretik a karakterközpontú, érzelmileg feszült, lassan kibontakozó fantasy-romantikát, és szívesen merülnek el egy különc, kaotikus közösség dinamikájában.
Na jó azt eddig is tudtam, hogy nem vagyok jó emberismerő de, hogy egy könyves karakter is így át tudjon verni…. Atlas ebben a kötetben már gyanús volt nekem és ha végén kiderül hogy tényleg így van, akkor csak gartulálni tudok az irónőnek.Meg voltam vezetve. Pedig még az Acotarnál sem dőltem be Tamlinnek….de itt…. Ebben a kötetben már kicsit többminden történt, nekem izagalmasabb volt mint az első. Végre kiderültek mások képességei és az is hogy Oli mi mindenre képes még.Kiváncsian várom a folytatást.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
J. Bree a lelkemnek ír! Az egész világot, a stílust imádom🤌🏼❤️
Ebben a részben végre többet kapunk Oli és a fiúk képességeiről. Elindul a bizalmi kapcsolat kiépítése is ebben a történetben, de továbbra is sok minden homály fedi Oli múltját. A feszültség és a harag továbbra is ott lappang emiatt a háttérben, de érezni, hogy lassan minden a helyére fog kerülni.
A fiúk közül Atlas az, akit nagyon nehezen tudok befogadni. Hidegrázósan kedves 😅 Gabe pedig olyan számomra mint egy kiskutya. Innen már nem nehéz kitalálni, hogy Gryphon, Nox és North nálam a befutók.
Nox és North ereje??? Hát te jó ég, én ZABÀLTAM ezt a vonalat. Ide nekem egy árnykutyát🖤🖤🖤🔥
Lehet, hogy lassan bontakoznak ki a dolgok, nem egy bumm bele fejkapkodós fantasy történet, de te jó isten, hát egyetlen egy mondattal képes volt J. Bree leállítani egy pillanatra a ketyerémet. Piszkosul imádom minden sorát ennek a sorozatnak!
Mivel még nem vagyok arra felkészülve hogy ne kapjak még többet ebből a világból, ezért picit húzom az időt a harmadik részig. Rettegek mi lesz velem utána, pedig a kiadó lenyűgözően gyorsan hozza számunkra a részeket 😁❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat