Sárkánybűbáj

Maga az alapötlet szerintem remek: a több száz oldalas, sokrészes fantasy-sorozatok között kifejezetten jóleshetne egy olyan antológia, amelyből egy hűvös őszi estén előveszek egy rövidebb sárkányos történetet, bekuckózom vele, és nem kell hatszáz oldalra vagy öt következő kötetre elköteleződnöm.
Ehhez képest a Sárkánybűbáj számomra hatalmas hullámvasút lett, és sajnos több csalódással, mint amire számítottam.
Az egyik legfeltűnőbb közös vonás az volt, hogy sok novella képtelen volt jól használni a rövidebb terjedelmet. Rengeteg helyet kaptak a túlírt leírások, a nagy pátosz, az érzelmek narrátori magyarázása, miközben éppen a lényeg maradt ki: a valódi karakterépítés, az értelmes párbeszédek, a kapcsolat fejlődése vagy akár maga a történet csúcspontja. Többször éreztem úgy, mintha nem novellát, hanem egy leendő regény szinopszisát olvasnám.
A másik problémám a kötelezőnek ható erotika volt. Nem az erotikus tartalommal van bajom; ha illik a történethez, ha van előtte kémia, kapcsolat, érzelmi ív, akkor működik. De itt több novellában úgy éreztem, mintha a szerzők külön utasítást kaptak volna: sárkány legyen, romantika legyen, és valahogy mindenképpen legyen benne szex is. Emiatt néhol már nem erotikát, hanem kifejezetten pornografikus jeleneteket kaptam, teljesen indokolatlan helyeken. A „parázs gyúl az alhasamban” típusú megfogalmazásoknál én már nem romantikára gondoltam, hanem arra, hogy az illető sürgősen keressen fel egy nőgyógyászt.
És akkor elérkezünk a kötet másik nagy koncepciójához: AZ ILLATOKHOZ.
Egy idő után már komolyan azt hittem, hogy a kötet mellett titokban készül valamelyik kézműves gyertyamárka limitált Őszi Sárkányok kollekciója. Volt itt:
áfonya–vanília, a nyár ígérete, tengeri illat, méz, pézsma, fenyő, fenyőméz, ibolya, karamellizált méz…
és valószínűleg még néhány olyan aroma, amit az orrom addigra már egyszerűen nem volt hajlandó befogadni. Egy ponton az érzelmeknek is illatuk lett.
A végére már tényleg úgy éreztem, hogy ez nem egyszerűen fantasy antológia, hanem:
fantasy parfümteszt sárkányokkal.
Néha az illatprofil részletesebben ki volt dolgozva, mint a karakter motivációja.
A legnagyobb pozitív meglepetésem egyértelműen Eszes Rita – Sárkányok asszonya lett. Semmit nem vártam tőle, ehhez képest nálam 5/5. Ázsiai mesevilág, természetesen használt mitológia, valóban működő sárkányok, jól kihasznált terjedelem, szép romantikus-erotikus jelenetek és semmi felesleges túlírás. Még a reverse harem elem sem zavart, pedig azt alapvetően nem szeretem. Eszes Rita egyszerűen érezte ezt a világot, tudta, mit akar elmesélni, és tudta, mennyi kell belőle. Ezek után mindenképpen szeretnék tőle regényt is olvasni.
Rácz-Stefán Tibor – Felmondok! szintén kellemes meglepetés volt. Jó téma, jó írás, működő karakterprobléma, és az LMBTQ-vonal sem zavart, pedig személy szerint nem keresem az ilyen történeteket. Nálam az utolsó szakasz rontotta el, amikor a novella a romantikus-erotikus történetből túl explicit irányba fordult. Kár érte, mert addig nagyon működött. 3/5.
Heteira – Szélcsókolta nálam 4/5 lett. Szívesen olvastam volna tovább, bár kissé kibontatlannak éreztem. Az viszont nem volt számomra elegáns megoldás, hogy a folytatás iránt érdeklődő olvasót lényegében egy másik könyvhöz tereli.
On Sai – Érintésed a világ szintén 3/5. On Sai tud írni, ez vitathatatlan. A világ és a karakterek működtek, viszont a kémfilmes szóhasználat néha olyan volt, mintha általános iskolában Mission Impossible-t játszanánk. A végére pedig megérkezett a szabályozható méret és a két farok részletes funkcióleírása, ahol én konkrétan letettem a könyvet, és néhány másodpercig csak néztem magam elé. Ezt szeretném kitörölni az emlékeimből.
A legnagyobb személyes csalódásom Hercz Júlia – Jégsuttogó volt. Hercz Júlia az egyik kedvenc magyar fantasyíróm, ezért ez különösen fájt. A történetből nagyjából azt tudtam biztosan meg, hogy a Jégsuttogó áfonyás-vaníliás illatú, Elyara pedig magában hordozza „a nyár ígéretét”. Azt viszont nem tudtam meg, hogy miért Jégsuttogó a Jégsuttogó, a szereplők kapcsolata alig épült fel, a vonzalom indokolatlanul gyors volt, a novella pedig félbehagyottnak érződött. 1/5, és ezt a történetet nagyon nem szeretném Hercz Júlia teljes munkásságával azonosítani.
Hasonlóan nagy csalódás volt Rezeda Réka – A lángtalan éneke, szintén 1/5. Túlírt, giccsesen patetikus, a főhősnő számomra kifejezetten ellenszenves, és a novella legfontosabb konfliktusát gyakorlatilag átugrotta, miközben oldalakon keresztül kaptuk a „daloló lelket”, a szeretet erejét és a csókoló pillantásokat.
Szabó Krisztina – Lélektelen nálam 3/5: nem rossz, csak egyszerűen semmilyen. Korrekt, elolvasható, de nem hagyott nyomot.
A mélypont viszont egyértelműen Livits Réka – Tojásrablók: 0,5/5. Ez nálam a „ne is beszéljünk róla” kategória. Kezdetleges, közhelyes, széteső történet, amelynek szerintem nagyon kellett volna még egy erős szerkesztői kör. A Lady Gaga-féle elkötelezett sárkányvédő pedig örökre velem marad, pedig nem kértem.
Összességében tehát 3/5.
Az antológia ötlete remek, és továbbra is hiszem, hogy nagyon jó helye lenne az ilyen rövidebb fantasyknak a piacon. Csak ennél a kötetnél sokszor azt éreztem, hogy a fantasyt összekeverték a túlírt pátosszal, a romantasyt pedig a kötelező erotikával. Pedig egyiknek sem kellene ilyennek lennie.
Eszes Rita viszont megmentette számomra az egész élményt. Miatta legalább egy új szerző került fel a listámra.
És ha egyszer valóban megjelenik a Sárkánybűbáj – limitált őszi illatgyertya-kollekció, kérem szépen az áfonya–vaníliás Jégsuttogót.
Csak szabályozható hosszúság nélkül.

A novellák felét imádtam, a másik fele kevésbé tetszett. Összességében nem bántam meg, hogy megvettem.

Úgy néz ki, hogy nálam idén van a Sárkány Éve, ugyanis már a harmadik sárkányos könyvet olvasom el; - És ez még biztos, hogy nem az utolsó ilyen témájú olvasmányom.
Mindegyik novellát imádtam, szívem szerint mindegyik történet világába mélyebben belemerültem volna, - Heteira: A Sárkány szívében című regénybe biztosan bele is fogok. - Az összes novella világa, szereplői és sárkányai magával rántottak és nem eresztenek. A régmúlt és a modern világ ábrázolása művészi, amilyen könnyű volt beléjük esni, olyan nehéz kijönni belőlük. Nagyon tetszettek az írási módok, stílusok, mindegyik író odatette magát, aminek köszönhetően ez egy elképesztően jó antológia lett. Ennyi remek alkotás közül nagyon nehéz kedvencet választani, azonban Anita Boza: Aki lát, Eszes Rita: A sárkányok asszonya, és On Sai: Érintésed a világ című novellái voltak az abszolút kedvenceim; Biztosan jó hosszú ideig velem maradnak a történeteik.
De természetesen az összes írónak nagyon köszönöm ezt a könyvet, egy élmény volt olvasni ezeket a történeteket!
Akik szeretik a sárkányokat, a jó, kalandos és minőségi történeteket, s olvasnának magyar íróktól, azoknak csak ajánlani tudom ezt a könyvet!

❣️🤍❣️