Sápadt hold

E könyv abszolút kedvenc szereplője nálam Jason. Ugyan továbbra is a vicces fiút hozza, de időről időre meglepő éleslátásról tesz tanúbizonyságot és az idétlen vigyor mögött érzékeny, okos fiú rejtőzik.
Myertonban járunk és Anita itt is rendesen belenyúl a trutyiba. Korrupt zsaruk, démonidézés, boszorkánymester, látnok, egy szadista őrült, vérfarkasok és persze vámpírok. Van itt minden mint a búcsúban. Még trollok is. Igazából az egész cécó miattuk robban ki. Meg Richard ósdi erkölcsei miatt.
A könyv humora fergeteges, kismillió jobbnál jobb beköpés, fekete humor, imádtam. Megint kapunk rothadó vámpírokat, Jason nagy bánatára és Anita ismét rátapos egy vámpírmester tyúkszemére. Mondjuk Colinért nem kár. A mágiában is mélyebbre merül az erkölcsi „fertőről” nem is beszélve, ez utóbbi mondjuk az olvasót nem annyira viseli meg, mint Anita egyre idegesítőbb prüdériája és érintésfóbiája. Kaptam jó kis trolltörténelmet, meg új infókat a triumvirátusról. Ezeket persze Anita is megkaphatná ha nem dugná a fejét örökké a homokba. Újabb infókkal gazdagodtam a vérfarkasetikettről, ezek a részek adták amúgy a legszellemesebb szarkazmust amire csak Anita képes. Jean-Claude ezúttal a háttérben marad, sőt szinte nem is szerepel, de megkapjuk helyette Ashert és Damient. Asher ugyanis visszatért a városba és csatlakozott a díszes kompániához és itt még mindig nagyon szeretni való. Damienről még nem tudunk sokat, az ő szerepe majd a következő regényekben lesz hangsúlyosabb, szóval most még csak pislogás van, hogy mi is ez a vámpírszolgaság? Nathaniel cuki, de még mindig bokzsák, csórikámat kb mindenki el akarja tenni láb alól, Anitának fájhat miatta a feje rendesen.
Összesítve: bitang pörgős, izgalmas sztorit kaptam, a Blake sorozat egyik legjobbja.