Sápadt Álmodó, Hajnali kórus

Kicsit veszélyes, amikor Samantha Shannon újra visszahúz a Csontszüret világába. Ugyanis én már sikeresen úgy voltam vele, hogy tudok még várni a következő részre de most mégis azon kaptam magam, hogy már megint mindig a londoni Scion utcáin bolyongom fejben.

A Sápadt álmodó számomra inkább egy gyors villanás volt ebből az univerzumból. Rövid, tempós, feszült történet, ami az első oldaltól berántott Paige mellé a mocskos sikátorokb. Samantha Shannon elképesztően ért ahhoz, hogy pár oldal alatt olyan atmoszférát teremtsen, amit más szerzők több száz oldalon próbálnak felépíteni. Bár nagyon szerettem a hangulatot, inkább afféle kis epizódnak ereztem csak. A története összefoglalható egy mondatban: Paige frissen került a Hét Pecséthez és első kis küldetését látjuk ahogy Nickkel egy kopogószellemet kell elfogniuk. Paige itt persze még kis kezdő, amit azért érdekes volt látni. Bár ez a Csontszüret 0,5 én nem ajánlom az első rész előtt olvasni mert sok lehet az ismeretlen szó és kifejezés benne és itt nem kapunk szószedetet.
3,5/5⭐️

A Hajnali kórus viszont teljesen másképp ütött. Kevésbé az akcióra épít, inkább érzelmileg húz le mélyre, és pontosan ettől lett nálam sokkal erősebb. Csendesebb, intimebb novella, de közben olyan feszültség dolgozik benne, ami lassan mászik be az ember bőre alá. Ez a 3. és 4. rész között játszódik és Paige traumafeldolgozásáról szól. A novella segít kicsit jobban megérteni Paige és Arcturus közötti kapcsolatot/dinamikát. Itt már folyamatosan ott volt bennem az a csak még egy oldalt érzés.
4,5/5 ⭐️

Bár én is a novella műfaj még mindig nem vagyunk barátok azért az tagadhatatlan, hogy ez a kettő remek kis kiegészítések voltak a Csontszüret világához ami mostanra már a komfort urban fantasy sorozatom lett.

Hosszabban TikTokon: https://vm.tiktok.com/ZNRWa5fJy/

A Sápadt álmodó gyakorlatilag a Csontszütet eseményeit megelőzően játszódik. Paige-et hajtja a bizonyítási szándék a Seven Dials-hez történő csatlakozását követően, és rövidesen lehetőség is kap arra, hogy megmutassa mire képes, hiszem rögtön két kopogó szellem nyomába is erednek Nick-kel...

Alapvetően azt kaptam a novellától, amit vártam, mégis nagyon szokatlan volt látni, hogy Paige mennyire törékeny, védtelen volt mielőtt megtanulta használni a képességeit, illetve elfoglalta a később betöltött pozícióját az alvilágban.
Nick sokkal közelebb került a szívemhez. Ugyan az első három könyvben ő számomra már bizonyított, mégis meglepett mennyire gondoskodó, védelmező karaktere van. Lehetetlen nem szeretni, hiszen mindamellett, hogy egyfajta mentor szerepét töltötte be, őrangyala is volt főhősnőnknek, aki nem fél saját testi épségét sem kockára tenni, hogy megvédje a hozzá közelállókat.

A cselekmény véleményem szerint mozgalmas, kellőképpen izgalmas és egyáltalán nincs túlbonyolítva. Viszont azt gondolom, hogy attól eltekintve, hogy ez a történet az első könyv eseményei előtt játszódik, mégis inkább azt ajánlom, hogy az első könyv elolvasása után vegye bárki a kezébe, hiszen itt nincs értelmezést segítő gloszárium, emiatt lehetnek benne első olvasatra nehezén érthető kifejezésreek.

Mivel egy alig száz oldalas szösszenet a szóban forgó novella így nem jelent túl nagy elköteleződést, akár egy levezetésnek is tökéletes, amíg türelmetlenül várjuk a sorozat új könyveinek megjelenését!

A Hajnal kórus a Lázadás dala eseményeit követően játszik. Annak ellenére, hogy pontosan tudom, hogy miféle megpróbáltatásokon kellett a sorozat harmadik kötetében Paige-nek keresztül mennie, mégis borzalmasan szívszorító érzés volt olvasni, hogy milyen hatalmas fájdalmakat él át.

A Sápadt álmodóval ellentétben itt sokkal nehezebb spoilerektől mentesen beszélni a novelláról, hiszen ez gyakorlatilag a sorozat harmadik és negyedik része közötti átvezető kötet, azonban azt gondolom, hogy nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a könyvben kiemelt szerepet kap a traumafeldolgozás, amelynek ábrázolása szerintem eszméletlen jól sikerült. Paige nehezen szabadul a múlt árnyaitól, és bizonyos emlékek újraélése mérhetetlen fájdalommal járnak. Ugyan fizikailag megszabadult láncaitól, azonban tudatalatt még mindig leírhatatlan gyötrelmeket él át...

Izgalmas volt olvasni, hogy milyen volt Paige megélése, hogyan dolgozza fel az eseményeket, illetve jó volt látni, hogy valakitől megkapja a megérdemelt támogatást ezen időszakban, amikor a legnagyobb szüksége van rá.

Szerintem hatalmas szükség volt erre a történetre, azt gondolom, hogy jól állt a sorozatnak egy kevésbé akciódús történet, ahol az olvasó a főhőseinkkel közösen lelassíthat és kicsit újraértékeli a megelőző három könyv történéseit. A visszaemlékezések egyébként fantasztikusan egészítették ki, illetve színesítették az első könyv utolsó negyedének eseményeit.