A negyvenkét éves, teljes elzártságban élő Sally Diamondról kiderül, hogy halála után elégette édesapját. A dolog még nagyobb vihart kavar, mikor lassan kirajzolódik Sally traumatikus múltja is, s bár sokan segítenek neki visszaszerezni a kontrollt az élete fölött, egy nap rejtélyes csomagja érkezik egy ismeretlentől Új-Zélandról, és ez mindent megváltoztat… Liz Nugent feszültséggel teli pszichothrillere egyszerre emberi dráma, fejlődés- és meneküléstörténet – egyenest a kegyetlenség és a trauma határvidékéről.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Sally Diamond, a furcsa lány a legtöbb olvasó szerint erőteljes, nyugtalanító és nehezen letehető olvasmány, amely a pszichothriller és a lélektani dráma határán mozog. Különösen nagyra értékelték az egyedi, bizarr atmoszférát, a sötét humor váratlan felbukkanásait és Sally szokatlan, mégis érzékenyen ábrázolt karakterét. A váltott nézőpontok, a fokozatos információadagolás és a gondosan felépített lélektani rétegek sokaknál végig fenntartották a feszültséget és a kíváncsiságot.
A regény nehéz, felkavaró témái miatt több olvasónak érzelmileg megterhelő volt, miközben mások éppen a mélységét és emberközpontúságát tartották a legnagyobb erényének. Néhányan hullámzónak érezték a tempót, illetve kevésbé találták thrillernek, inkább drámai történetként olvasták, és a lezárással kapcsolatban is megoszlottak a vélemények. Azoknak ajánlható, akik a szokatlan, sötét hangulatú, karakterközpontú történeteket keresik, és nem riadnak vissza a megrázó tartalmaktól.
Na, ez valami brutálisan jó volt!
Szerencsés vagyok, mert megint egy olyan könyv volt a kezemben, amit baromira képtelen voltam letenni. Konkrétan minden szabad percemben ezt olvastam, és amikor már aludnom kellett volna, akkor is inkább Sally társaságát választottam. Mondjuk, így utólag belegondolva, ez azért elég érdekes döntés volt. :D
A történet elején rengeteget nevettem. Tudom, tudom, nem feltétlenül ez lenne az első reakció, amit az ember egy pszichothrillertől vár, de egyszerűen nem tehetek róla. Sally annyira különös, annyira szokatlanul viselkedik, és olyan elképesztő természetességgel kezeli a mások számára teljesen abszurd helyzeteket, hogy képtelen voltam nem szórakozni rajta. Persze a cím kötelez, Sally tényleg egy fura lány. Csakhogy nagyon hamar kiderül, hogy a furcsasága mögött sokkal több van, mint amit elsőre gondolnánk.
Sally Diamond egy negyvenes éveiben járó nő, aki meglehetősen elszigetelten él, nehezen érti az emberi kapcsolatokat, és a társadalmi elvárásokkal sincs éppen baráti viszonyban. Amikor meghal az édesapja, Sally egy olyan döntést hoz, amely fenekestül felforgatja az életét. A történtek hatására hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és olyan titkok kezdenek felszínre kerülni a múltjából, amelyekről addig még ő maga sem tudott. És innentől kezdve a kezdeti mosolyom szépen lassan lefagyott az arcomról. Mert Nugent valami egészen zseniális módon vezeti át az olvasót a groteszk humorból egy olyan sötét, nyomasztó és érzelmileg megterhelő történetbe, amely aztán tényleg bekúszik a bőre alá. Egy ponton túl már nem azért lapoztam megszállottan, mert tudni akartam, mi lesz a következő fordulat, hanem mert egyszerűen képtelen voltam magára hagyni Sallyt, és szerintem ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. Sally nem egy szokványos főszereplő. Nem mindig értjük a reakcióit, nem mindig tudunk azonosulni a döntéseivel, mégis elképesztően könnyű megszeretni. Ahogy pedig fokozatosan megismerjük őt, és látjuk, milyen nehézségekkel próbál megküzdeni, az egyszerre szívszorító és felemelő. A mellékszereplők (spoiler miatt senkit sem emelnék ki név szerint) sem pusztán díszletként szolgálnak, mindegyikük hozzátesz valamit ahhoz, ahogyan Sally történetét, az emberi kapcsolatokat és a múlt következményeit látjuk. Ami pedig különösen tetszett, hogy ez a regény sokkal több egy egyszerű pszichothrillernél. Legalább annyira szól a traumáról, a bizalomról, az elfogadásról és a személyiség fejlődéséről, mint a múlt sötét titkairól. Arról, hogy mennyire meghatározhat bennünket az, ami történt velünk, és milyen elképesztően nehéz lehet megtanulni élni egy olyan világban, amelynek a szabályait soha senki nem tanította meg nekünk.
Brutálisan jó pszichothriller, egy egészen különleges fejlődéstörténet és egy jó nagy adag dráma. Néha nevettem, máskor összeszorult a gyomrom, és volt, amikor legszívesebben csak megöleltem volna Sallyt. Liz Nugent pedig szépen bebizonyította, hogy nem feltétlenül a véres gyilkosságok és az őrült hajszák tesznek igazán hátborzongatóvá egy thrillert. Néha elég hozzá egy ember múltja. Imádtam. Sally Diamond pedig egészen biztosan sokáig velem marad. ❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Furcsa, nyomasztó, helyenként egészen elborult, és közben nagyon nehéz letenni. Sally pedig… hát, ő tényleg nem egy hétköznapi figura.
Ahogy haladtam előre, egyre több kérdésem lett, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben: elméletek, gyanús szereplők, apró részletek összekötése… imádom az ilyen könyveket, amik nem hagyják nyugodni az embert.
A vége pedig.... csak ültem és egyetlen kérdés maradt bennem, mégpedig a: MI VOLT EZ?!
Nem erre számítottam, egyáltalán nem. A könyv szépen felépíti a maga beteg kis világát, aztán a végén még dob rajta egyet.
Nem mondom, hogy minden része komfortos vagy könnyen emészthető, de azt igen, hogy megmozgatott, meglepett, és végig ott tartotta a figyelmemet.
Összegezve: egy nagyon furcsa, nagyon beteg, de nagyon emlékezetes olvasmány. Mindenképpen olvassátok el!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat