Mallory Greenleafnek elege van a sakkozásból. Manapság minden lépés számít; miután a sport négy évvel korábban tönkretette a családját, Mallory most az anyjára, a testvéreire és a zsákutcába vezető állására összpontosít, hogy ki tudja fizetni a számlákat. Ez egészen addig működik is, amíg vonakodva bele nem egyezik egy utolsó jótékonysági versenybe, ahol véletlenül letörli a táblát a hírhedt "királygyilkos" Nolan Sawyerrel, a sakk jelenlegi világbajnokával és uralkodó rosszfiújával. Nolan veresége egy ismeretlen kezdővel szemben mindenkit sokkol. Ami még ennél is zavarba ejtőbb? A vágya, hogy újra gyalogokat keresztezzen. Milyen vezércselt játszik Nolan? Az lenne az okos lépés, ha Mallory elsétálna. Ha lemondana. A játéknak vége. De Mallory győzelme megnyitja az ajtót a szükséges pénznyereményekhez, ráadásul nem tud nem vonzódni a rejtélyes stratégához... Miközben felfelé száguld a ranglétrán, Mallory azért küzd, hogy a családját biztonságosan el tudja választani attól a játéktól, amely eleve tönkretette. És ahogy kezd újra fellángolni a szeretete a sakk iránt, amit annyira meg akart utálni, Mallory hamar rájön, hogy a játszmák nem csak a táblán zajlanak, a reflektorfény fényesebb, mint képzelte, és a verseny kemény tud lenni (... valamint vonzó... és intelligens... és dühítő...).
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Sakk-matt fogadtatása összességében pozitív, bár több olvasó szerint nem tartozik Ali Hazelwood legerősebb könyvei közé. A sakk szokatlan és érdekes központi témának bizonyult, amely a kevésbé gyakorlott sakkozók számára is követhető és élvezhető maradt. A könnyed hangvétel, a humor és a szerethető karakterek sokakat megnyertek, a stílust pedig többen gördülékenynek, a fordítást pedig igényesnek találták.
A tempó a történet elején néhány olvasónak lassúnak vagy kissé nehézkesnek tűnt, később azonban többen jobban bevonódtak, és az újabb fordulatok fenntartották az érdeklődést. Több kritika szerint a sakk túl nagy hangsúlyt kapott a romantikához képest, ezért a kapcsolat kibontakozásából és Nolan nézőpontjából szívesen olvastak volna többet. A főszereplő önfeláldozó döntései megosztották az olvasókat, a lezárás megítélése pedig szintén nem volt egységes, így a könyv elsősorban a fiatalabb, cuki és visszafogott romantikára vágyó olvasóknak lehet jó választás.
Ettől a könyvtől én egy picit tartottam. Folyton azt hallani, hogy ha egy Ali Hazelwood romantikust olvastál, akkor már az összeset olvastad, mert ugyanarra a sémára épülnek. Nekem viszont egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy ugyanazt a történetet olvasom más nevekkel. A Sakk-matt szerintem simán megállja a helyét, és nagyon élveztem.
Én szeretek sakkozni, de nem tudok igazán jól. Tudom a figurák lépéseit, néhány húzással előre is tudok gondolkodni, de ennyi. Pont emiatt nagyon szerettem, hogy az egész történet a sakk köré épül. Jó volt egy kicsit betekinteni ebbe a világba, és szerintem azok is simán élvezni fogják, akik nem tudnak profi szinten sakkozni.
Ami nálam még külön pluszpont volt, hogy többször is megemlítik Magyarországot és Polgár Juditot. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor én mindig egy kicsit kihúzom magam, hogy na, azért jó dolog magyarnak lenni. 🇭🇺♟️
Mallory karakterével viszont meggyűlt a bajom. Tudom, hogy miért áldozza be újra és újra önmagát a családjáért. Tényleg értem. De közben meg annyiszor akartam megkérdezni tőle, hogy jó, de és te? Veled ki foglalkozik? Néha egyszerűen nem tudtam, vagy inkább nem akartam megérteni, miért szorítja ennyire háttérbe saját magát.
Nolan karakterét viszont nagyon szerettem. Végre egy olyan pasi, aki nem azzal akarja bebizonyítani, hogy ő a nagy Ő, vagy nem úgy akarja uralni a helyzetet, hogy kiny*lja a főhősnőt a bugyijából. Nekem üdítő volt, hogy a maga aszexualitása – vagy inkább tapasztalatlansága – teljesen természetesen volt kezelve. Aranyos volt, és külön örültem annak, hogy Ali Hazelwood nem ment bele ennek a folyamatnak a részletezésébe, hanem pont annyit kaptunk belőle, amennyi kellett.
A karakterek nevei viszont néha rendesen összezavartak. Easton... Defne... Volt pár alkalom, amikor pislogtam, hogy akkor most ő fiú vagy lány? 😅 Szerencsére a szövegkörnyezet mindig kisegített.
Összességében én ezt a könyvet nagyon szerettem. Könnyed volt, szórakoztató, a romantika is működött, a sakkos közeg pedig szerintem rengeteget adott a történethez. Most nagyon élem Ali Hazelwood könyveit, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy még fogok olvasni tőle.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat