Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron...
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Rubinvörös fogadtatása összességében kifejezetten lelkes: sok olvasó aranyos, humoros és rendkívül könnyen olvasható ifjúsági fantasyként írja le. Az időutazás ötletét érdekesnek és jól működőnek tartják, a történet pedig többeket gyorsan magával ragadott. Gwendolyn szerethető, vicces és könnyen azonosulható főhős lett, a szereplők közötti dinamika pedig sokak számára különösen szórakoztató.
A dicséretek mellett néhány olvasó kiszámíthatónak, kissé gyerekesnek vagy helyenként vontatottnak találta a könyvet, és többen úgy érezték, hogy inkább egy hosszabb felvezetésként működik. A romantikus szál megítélése is vegyes: egyesek kifejezetten kedvelték, mások kevésbé érezték meggyőzőnek vagy még kevésnek találták. A Rubinvörös leginkább azoknak ajánlható, akik könnyed, humoros, romantikus időutazós fantasyre vágynak, és nem zavarják őket a kiszámíthatóbb fordulatok.
Kétszer kezdtem bele ebbe a könyvbe, és másodjára nagyon berántott. A vége csattanós, a sztori a 300. oldalnál kezd úgy igazán beindulni, de én addig is nagyon jól szórakoztam.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat