"Miért is hatott ekkora erővel a regény? Elsősorban mert remek a dramaturgia. A szerző végig fenntartja a feszültséget, sőt, fokozni is képes. Szinte az utolsó pillanatig kétséges, ki a gyilkos." - Gajdó Ágnes, Élet és Irodalom Egy esős őszi délutánon összeszokott baráti társaság érkezik a Zempléni-hegység eldugott völgyében megbúvó vadászházba. A találkozó már több mint húszéves hagyomány, amelyről sosem hiányoznak az egykori gimnáziumi osztálytársak. Idén azonban az első pillanattól érezni lehet a felszín alatt vibráló feszültséget, amelyet a bőséges pálinkázás sem tud feloldani. Másnap reggel ráadásul mindannyiuk megdöbbenésére a teraszasztalra borulva holtan találják az egyik barátjukat, Zozót. Kamaszkori szerelme, az azóta ügyészként dolgozó Szabó Ágota biztos benne, hogy nem véletlen baleset történt. Mivel a rossz idő teljesen elvágta őket a külvilágtól, Gota elhatározza, hogy a többiek ellenállását legyőzve maga deríti ki az igazságot.
Szeretem az írónő lassan de okosan felépített nyomozásait. Ez sem volt kivétel.
Fordulatos, és nem túlzó volt a sztori.
A végkifejlet pedig egy teljesen hétköznapi, nem a valóságtól elrugaszkodott sztori lett. Szerettem olvasni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A felépítése, hogy mindenkinek van egy saját fejezete, igazán ötletes. A történet is érdekes, mindig újabb fordulatokat hoz. A helyszín leírása is abszolút látványos. Ami miatt mégsem adnék 5 pontot, az a főszereplő személye, nekem kifejezetten nem szimpatikus ez a Gota, és ezért nem szívesen olvasom el a sorozat további regényeit sem.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat