Ha van alulértékelt fantasy sorozat, akkor EZ AZ. Az első részt imádtam, és már akkor azt mondtam, hogy ugyanazt az érzést hozza elő belőlem, amit anno az Üvegtrón olvasása. Na, a második rész ezt többszörösen felülmúlta. Devney Perry valami egészen elképesztőt alkotott ebben a műfajban.
Eredetileg meg akartam várni a magyar megjelenést. Aztán belefutottam egy spoilerbe a neten, amin annyira felhúztam magam, hogy eldöntöttem: nekem ezt MOST kell olvasnom. 😅 És milyen jól tettem. Bár közben szándékosan lassítottam magam, mert egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Tudtam, hogy ha becsukom, ott maradok azzal az ürességgel, hogy NEKEM KELL A FOLYTATÁS. És pontosan ez történt. A harmadik rész pedig csak jövő tavasszal érkezik angolul. Köszönöm szépen. 🥲
A történet két cselekményszálon fut. Odessa története pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, mellette pedig megkapjuk Caspiát. És amikor először megjelenik, kb. az az első gondolatod: te meg ki a franc vagy, és miért téged kell olvasnom?! ÉN ODESSÁT AKAROM. 😂
De higgyétek el: megéri.
Caspia szép lassan bemászik a bőröd alá. Aztán jön Andreas, és mire észbe kapsz, már kettőjükért is ugyanúgy rettegsz. Sőt… talán még jobban a szívemhez nőttek, mint Odessa és Ransom az első részben. Az ő történetük gyönyörű, szenvedélyes és közben rettenetesen fájdalmas. Az a fajta szerelem, amiről már olvasás közben érzed, hogy ennek ára lesz. Csak azt nem tudod, mekkora.
És Devney Perry közben zseniálisan játszik veled. Mire a könyv közepére érsz és már minden szereplő fontos neked, természetesen MINDEN cselekményszálat ott hagy abba, ahol a legjobban fáj. Történik valami, te már majdnem lerágod a körmödet, lapozol… és BUMM, másik történetszál. 😂 Aztán ott is eljutsz a legizgalmasabb részhez, és visszavált. Bosszantott? Igen. Kellett ahhoz, hogy ennyire beszippantson? Abszolút. Egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, mert folyamatosan tudnom kellett, hogy mi az isten történik velük.
És közben annyi apró részlet, titok és korábban jelentéktelennek tűnő mozzanat kerül a helyére, hogy öröm nézni, ahogy összeáll az egész. Ez nem az a történet, ahol csak úgy bedobnak egy nagy fordulatot a végén. Itt építkezés van. Mindennek jelentősége van, és amikor végül összeáll a kirakós, rájössz, hogy végig ott volt előtted.
Van az a bizonyos pont. Az a bizonyos felismerés. Amikor legszívesebben felugranál a kanapéról, és csak annyit mondanál: AZT A ROHADT.
Nálam sajnos a kirakós hamarabb összeállt a spoiler miatt, és ezért tényleg baromi mérges vagyok. Nagyon szerettem volna ezt teljesen vakon átélni. Szóval egy tanácsom van: NE NÉZZETEK SEMMIT ERRŐL A KÖNYVRŐL. Videó? Továbbpörgetni. TikTok? Tovább. Kommentek? Nem olvasni. Goodreads? Elfelejteni. 😂 Minél kevesebbet tudtok, annál nagyobbat fog ütni.
És még úgy is, hogy én tudtam valamit, brutálisat ütött.
A vége pedig… hát köszönöm, Devney. Lelkileg többszörösen kivégzett. Az utolsó részeket gyakorlatilag végigbőgtem. Amikor már azt gondolod, hogy ennél többet nem tud kivenni belőled ez a könyv, kiderül, hogy de. Tud. És aztán ott vannak az utolsó mondatok. Mert természetesen még egyszer utoljára oda kellett szúrni. 🥲
Nagyon nehéz erről a részről spoilermentesen beszélni, mert szinte minden, amitől ennyire zseniális, olyasmi, amit magatoknak kell felfedeznetek. Csak annyit mondok: bízzatok a történetben. Bízzatok Caspiában. És készítsétek fel a szíveteket.
Már most rettegek a befejező résztől. Nem viccelek. Ha a második könyv ezt művelte velem, én nem tudom, mit akar még az írónő a harmadikkal. 😭
Nagyon remélem, hogy mielőbb érkezik a magyar fordítás is, mert ezt a sorozatot sokkal több embernek kellene ismernie. Aki pedig még az első részt sem olvasta: tegye meg.
Ez már nem egyszerűen egy sorozat, amit szeretek. Felkerült a kedvenceim közé, méghozzá szinte a legmagasabb polcra. ❤️🩹
Olvassátok. Csak tényleg ne keressetek rá előtte semmire.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat