Requiem 2.

Képzeld el, hogy egy szigeten rekedsz, ahol az idő perzsel. Ahol a múlt újra meg újra felizzik, a jelen minden pillanata sorsfordító, és a jövő? Az csak akkor jön el, ha szembenézel azzal, amit addig eltemettél magadban. De az biztos hogy megállíthatatlanul közeleg.

A sztori egy Paradisó nevű szigetvárosban játszódik ahol jelenleg forróság, elnyomás, és egy új, keménykezű vezető van, aki rendet akar, bármibe is kerül. Ez a város a trilógia első részében már megroppant, és most mintha mindenki a túlélésért küzdene a rendszer ellen, önmagával szemben, vagy a múlt árnyaival.

A könyv több szálon fut. Ott van egy motoros banda, akik egy tragédia nyomába erednek. Egy különleges képességekkel bíró lány, akit próbálnak tanítani és ott van egy maszkos, titokzatos doktor, aki nem hagyja, hogy az igazságtalanságok büntetés nélkül maradjanak.

A regény világépítése erős: olyan, mintha egy alternatív, mégis ismerős világban járnánk. Urban fantasy és társadalmi dráma keveréke, egy kis misztikummal megspékelve. De a legfontosabb: nem maga a világ, hanem az emberek benne.

Mert ez a könyv valójában a szereplőkről szól. És azok közül is a belső utazásaikról.

A karakterek hibáznak. Kételkednek. Nem tudják, merre tovább. És ez teszi őket valódivá. Ahogy haladunk előre, mindenki változik ki apránként, ki drámaian. És ez a fejlődés hiteles.

Ez a könyv festőien és filozofikusan van megírva. Tényleg. Olyan, mintha nem csak elmondaná, mi történik, hanem megmutatná, megéreztetné veled. Minden egyes jelenet képszerű. A mondatok szépek. És ami ritka: egyszerre működik hangulatfestésként és gondolatindítóként. Van benne filozófia, de nem szájbarágós. Elgondolkodtat, de nem nyomaszt.

Ez egy rétegzett, lassan kibomló, mégis sodró történet. Kicsit talán lassabb volt a történet sodrása mint az előzőnek számomra de azért történtek a dolgok rendesen
A karakterek fejlődése valódi és ha figyelsz, talán magadból is felfedezhetsz bennük valamit.

4,5 csillag