Oliver Stone-nak, az Oscar- és Golden Globe-díjas rendezőnek sikerült elérnie azt, amire a világ számtalan újságírója, hírszervezete és vezetője vágyott – elsőként jutott be úgy az orosz elnökhöz, Vladimir Putyinhoz, hogy hosszú és szerteágazó interjút tudott készíteni vele. A felvételeket az amerikai Showtime televíziós csatorna vetítette le négyrészes dokumentumfilmként, a könyv ezek leiratát tartalmazza, számos kimaradt résszel kiegészítve. A Putyin-interjúk több mint tíz beszélgetésből áll össze – soha korábban az orosz vezető ilyen mélységben és sokrétűen nem nyilatkozott még nyugati riporternek. Nincsenek tabuk, Stone gátlások nélkül, már-már provokatívan kérdez rá az érzékeny témákra is. Két rendkívüli karakter feszül egymásnak, folyamatosan megy a „húzd meg-ereszd meg” játék. Putyin lehetőséget kap arra, hogy elmondja a történeteket az ő saját szemszögéből, ugyanakkor a rendező-újságíró Stone ezeket a történeteket folyamatosan és határozottan megkérdőjelezi, tiszteletteljesen, de céltudatosan aláaknázza. Olyan kényes témák is terítékre kerülnek, mint Oroszország világpolitikában betöltött kontroverzális szerepe, a szíriai Asszad-rezsim támogatásától kezdve egészen a 2016-os amerikai választásokba történő beavatkozásáig. Ám egészen személyes kérdésekről – az elnök családi hátteréről, gyermekkoráról, hatalomra jutásának történetéről – is sokat megtudhatunk. A Putyin-interjúk páratlan bepillantással szolgál két rendkívüli ember – a vezető és a művész – gondolkodásmódjába. A könyv végén alapos jegyzet- és forrásanyag áll azon olvasók rendelkezésére, akik egy-egy témába mélyebben szeretnék beleásni magukat. „Stone műve valóban eléri, hogy másként tekintsünk a dolgokra.” New York Times
Nem szoktam interjú könyveket olvasni, szóval már csak ezért is érdekes volt kézbe venni ezt a kötetet. Nem mondom, hogy csalódtam, hiszen nem egy olyan „történetről“ van szó, aminek meg kell fognia/amiben át kell szellemülnöm, viszont nem feltétlenül erre számítottam. 🤷🏻♀️Hangsúlyos szerepet kapott (nyilvánvaló okokból kifolyólag) az orosz külpolitika, ill. az amerikaiakkal való kapcsolat is, ezeknél a részeknél kissé zavarónak éreztem Stone kritikus hozzáállását, persze ha azt vesszük ez is lehet pozitívum, így legalább nem a megszokott USA vs. Oroszország felállás érződött a kérdéseken, viszont a sokadik ilyen kérdés után (amiben nyíltan az amerikai gondolatok ellen megy, már-már befolyásolva a beszélgetőpartnerét) kezdtem veszíteni a lelkesedésemen. (Nem gondolnám, hogy egy interjúban ilyen szinten állást kéne foglalnia az interjúztatónak.)
Kifejezetten tetszettek azok a részek amikor Putin-ról mint emberről csepegtettek információkat, érdekes látni egy nagyhatalmi személy „hétköznapi“ énjét is a nagy orosz hazafi mellett.
Nem mondanám sorsfordító vagy tabu döntögető kötetnek, na meg aktuálisnak sem (2017-18 óta állt a könyv a polcomon🫣) viszont “szemlélet tágításnak” tökéletes, főleg ha valakit mélyebben érdekelnek a külügyi események/kapcsolatok.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat