Világos volt az utam, és minden tökéletesen összeállt. Aztán megjelent ő. Amióta az eszemet tudom, egyetlen vágyam volt. Egyetemre menni a legjobb barátaimmal, kiérdemelni, hogy kezdő lehessek egy fontos csapatban, majd a draft, a válogató napján hallhassam, ahogy világgá kürtölik a nevemet. Nem akartam beleszeretni a barátom húgába. De mire észrevettem, már túl késő volt. Olyan lányba vagyok szerelmes... aki valaki mást szeret. Nem kelhetek versenyre egy szellemmel, márpedig az ő szívét eltemették azzal a fiúval együtt. Születendő gyermekének az apjával. Nem küzdhetek olyasmiért, amit nem adhat meg nekem, így hát azon vagyok, hogy a barátja legyek. Ám amikor világra jön a kisfia, minden megváltozik. Payton azt mondja, menjek el, koncentráljak inkább a focira, de nem bírok. Ő még nem tudja, hogy nekem már új álmom van: Olyan, ami velük kezdődik és velük ér véget. "Meagan a legnagyobb abban, hogy szétszedi az olvasóit, aztán újra összerakja őket." - Riarna, goodreads.com "Ez nem egyszerűen egy könyv, ez tökély." - julesreadinghaven, goodreads.com TikTok-szenzáció! #BookTok, #OlvassEgyJót Engedd, hogy magukkal sodorjanak az érzelmek! Szereted az érzéki, de tartalmas könyveket? Vidd haza nyugodtan, tetszeni fog! Fiatal nőknek, felső korhatár nélkül!
Eléggé zavaros volt az egész történet. Bár egy hatalmas traumával indul, szóval nem is csoda hiszen a kavargó érzelmeket valahogy le kell írnia...
Szerencsére a végére minden összeáll, mint a krumplis tészta. A vége gyönyörű! :)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Vannak történetek, amiket nem csak befejezünk, hanem egy darabig még magunkkal viszünk.
Ez a könyv nem egy könnyű olvasmány. Megérintett, elgondolkodtatott, és sokszor úgy éreztem, mintha én is ott lennék a szereplők mellett, átélve velük mindazt a fájdalmat, amit a veszteség és a tehetetlenség okoz.
Nagyon közel kerültek hozzám a szereplők vívódásai. Átéreztem a gyász különböző oldalait, azt a mérhetetlen ürességet, a kérdéseket, amelyekre nincs válasz, és azt a tehetetlenséget, amikor az ember bármit megadna azért, hogy visszafordíthassa az időt, mégsem tehet semmit.
A történet számomra leginkább arról szólt, hogyan próbálunk együtt élni azzal, amit nem tudunk megváltoztatni. Hogyan kapaszkodunk egymásba a legnehezebb pillanatokban, miközben mindenki a saját fájdalmával és emlékeivel küzd. A gyász feldolgozása itt nem egy egyszerű folyamat, hanem egy hosszú, fájdalmas út, tele vívódással, szeretettel, haraggal, reménnyel és elfogadással.
Voltak részek, amelyek különösen mélyen megérintettek, mert annyira emberiek és őszinték voltak. Nemcsak olvastam a szereplők fájdalmát, hanem éreztem is. Talán éppen ezért marad bennem ez a történet még azután is, hogy becsuktam a könyvet.
Számomra ez egy fájdalmas, mégis gyönyörű történet a veszteségről, a szeretetről és arról, hogy hogyan próbálunk tovább élni akkor is, amikor egy részünk örökre ott marad valakivel, akit elveszítettünk.
Megrázó, érzelmes és nagyon emberi történet. Olyan könyv, amely után az ember egy kicsit csendben marad. ❤️
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat