Pióca
16 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 352
Agave Könyvek
(2023)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635981731
Az emberi civilizáció északi peremén, egy világtól elzárt kastélyban váratlanul meghal a báró orvosa. Utódjának kell megfejtenie a rejtélyt: hogyan tudta az Intézet elveszíteni sok teste közül az egyiket. A Tartományközi Orvosi Intézet évszázadokon keresztül úgy biztosította növekedését, hogy megtelepedett az ifjú elmékben és doktorokat faragott belolük, idővel lecserélve minden emberi gyógyítót. Az Intézet azért létezik, hogy segítse az emberiséget: gyógyít és vág, egyengeti és megóvja a fajt az apokaliptikus borzalmaktól, amelyeket őseik a világra szabadítottak. Most azonban a fagyott északon az Intézet gazdateste riválisra bukkan az evolúciós lépcső legtetején. Egy parazita terjed a báró kastélyában, mely eleve egy titkokkal, hazugságokkal, erőszakkal és félelemmel teli, sötét verem. Találkozásuk pedig szörnyű háború kitörésével fenyeget, melyben akármelyikük is győz, az emberiség veszíteni fog. Hiron Ennes bemutatkozó regénye őrült gótikus horror, melyben China Miéville szürreális stílusa találkozik Gerald Brom hátborzongató képi világával.
Olvasói vélemények összefoglalója
A Pióca fogadtatása kifejezetten megosztó: egyes olvasók rendkívül egyedi, magával ragadó és különleges olvasmánynak találták, míg mások nem tudtak igazán kapcsolódni hozzá. A gótikus, sci-fi- és horrorkomponensek szokatlan elegyet alkotnak, amelyet többek szerint groteszk, morbid, nyomasztó és zavarba ejtő hangulat határoz meg.
A pozitív visszajelzések főként az összetett nézőpontokat és a merész, különleges atmoszférát emelik ki. A kritikák szerint a széttartó emlékek és a lassan kibomló információk miatt a könyv nagy figyelmet igényel, könnyű elveszíteni benne a fonalat, a tempó pedig helyenként vontatottá válik. Néhány olvasó a szereplőkkel sem tudott együtt érezni, ezért a Pióca leginkább azoknak lehet érdekes, akik kedvelik a kísérletező, nyugtalanító és összetett weird fikciót.
A pozitív visszajelzések főként az összetett nézőpontokat és a merész, különleges atmoszférát emelik ki. A kritikák szerint a széttartó emlékek és a lassan kibomló információk miatt a könyv nagy figyelmet igényel, könnyű elveszíteni benne a fonalat, a tempó pedig helyenként vontatottá válik. Néhány olvasó a szereplőkkel sem tudott együtt érezni, ezért a Pióca leginkább azoknak lehet érdekes, akik kedvelik a kísérletező, nyugtalanító és összetett weird fikciót.
Értékelések
Értékelés3,7
16 értékelés alapján
5
3 ×
4,5
3 ×
4
4 ×
3,5
2 ×
3
1 ×
2,5
1 ×
2
0 ×
1,5
1 ×
1
1 ×
Bejegyzések
20
Pióca
Hiron Ennes
A mondat amivel a legjobban empatizáltam 😂
Ez a test túl fiatal a hátfájáshoz.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Pióca
Hiron Ennes
Akárhol vagyunk is, mindig máshol akarunk lenni. (...) Mindenhol egyszerre ott akarunk lenni.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Pióca
Hiron Ennes
Nehéz ma már újat írni, így engem már azzal megfogott, hogy beemelt egy egészen egyedi elemet: a könyv egyszerre íródott egy kollektív tudattal rendelkező faj és a főszereplő szemszögéből. Többesszám első személyben. De ami még jobban meglepett: jól állt neki!
Érdekes volt, ahogy a főszereplő egy analitikus, már-már autisztikus, naiv de "jóindulatú", "minden faj túl akar élni" szemlélettel érkezik meg a mítoszokkal, vendigokkal tarkított hideg, poszt-apokaliptikus északra - majd a viharok miatt el-elszakadva a hive mind-tól kénytelen az emberekhez hasonlóan egy testben, egy elmével gondolkodni, ennek minden hátrányával és rettegésével. Hiszen ha azonos vagy az egésszel, majd leválasztanak, és egyedi ingerek érnek, egyedül változol, "személyiséged" lesz - és mint egyén, ha meghalsz, az éned egyedi része is meghal.
Imádtam, hogy egy szimbióta patogén szemszögéből íródott, hogy a végén emberi szemszögből is megmutatta, mennyire megkérdőjelezhető ez a "mindkét faj számára előnyös", önként vállalt szimbiózis, és hogyan próbál terjeszkedni - mint minden patogén. Tetszett a "fágok" megjelenése, de róluk szívesen olvastam volna kicsit többet is. A vége meglepően pozitív színezetű lett.
Az írói stílus nem pörgős, leginkább egy líraibb hangvételű orosz író hatását keltette. Tárgyilagos és analitikus, dehát a főszereplő egy "orvos" szóval.
Műfajilag sehová nem sorolnám. Posztapokaliptikus világ, lovecrafti weird - oroszos kisváros, scifi és body horror elemekkel. Erősen éreztem rajta, hogy egy orvos írta 😂 jelentsen ez kinek jót, kinek rosszat. Az egyetlen amibe belekötnék, hogy olykor terjengős volt, de első könyv, és inkább érződött lassú karakter- és hangulat építésnek, mint felesleges oldal-kitöltésnek.
Ha valamihez hasonlítanom kellene, Guillermo del Toro Rémségek tára, A boncolás c. epizód jut róla eszembe, ami egy remekmű.
Érdekes volt, ahogy a főszereplő egy analitikus, már-már autisztikus, naiv de "jóindulatú", "minden faj túl akar élni" szemlélettel érkezik meg a mítoszokkal, vendigokkal tarkított hideg, poszt-apokaliptikus északra - majd a viharok miatt el-elszakadva a hive mind-tól kénytelen az emberekhez hasonlóan egy testben, egy elmével gondolkodni, ennek minden hátrányával és rettegésével. Hiszen ha azonos vagy az egésszel, majd leválasztanak, és egyedi ingerek érnek, egyedül változol, "személyiséged" lesz - és mint egyén, ha meghalsz, az éned egyedi része is meghal.
Imádtam, hogy egy szimbióta patogén szemszögéből íródott, hogy a végén emberi szemszögből is megmutatta, mennyire megkérdőjelezhető ez a "mindkét faj számára előnyös", önként vállalt szimbiózis, és hogyan próbál terjeszkedni - mint minden patogén. Tetszett a "fágok" megjelenése, de róluk szívesen olvastam volna kicsit többet is. A vége meglepően pozitív színezetű lett.
Az írói stílus nem pörgős, leginkább egy líraibb hangvételű orosz író hatását keltette. Tárgyilagos és analitikus, dehát a főszereplő egy "orvos" szóval.
Műfajilag sehová nem sorolnám. Posztapokaliptikus világ, lovecrafti weird - oroszos kisváros, scifi és body horror elemekkel. Erősen éreztem rajta, hogy egy orvos írta 😂 jelentsen ez kinek jót, kinek rosszat. Az egyetlen amibe belekötnék, hogy olykor terjengős volt, de első könyv, és inkább érződött lassú karakter- és hangulat építésnek, mint felesleges oldal-kitöltésnek.
Ha valamihez hasonlítanom kellene, Guillermo del Toro Rémségek tára, A boncolás c. epizód jut róla eszembe, ami egy remekmű.
Nem tudom, hogy nem csak szervezett sejtek összeállt gyűjteménye vagyok-e, ami becsapja magát, mikor azt hiszi, hogy valami több ennél.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 17 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés