Egykor az istenek szörnyekkel sújtották az öt királyságot, hogy emlékeztessék az embereket jelentéktelen mivoltukra. Nekem azonban nem volt szükségem az istenekre, hogy tisztában legyek saját jelentéktelenségemmel. Mellőzött hercegnőként egyetlen kötelességem volt: viselni a koronát és engedelmeskedni a királynak. Sosem szántak uralkodásra. Sosem szántak harcra. És sosem szántak annak a lánynak, aki a vérével pecsétel meg egy ősi szerződést. De minden megváltozott azon a sorsfordító napon, amikor apám tróntermébe léptem. Azon a napon, amikor egy legendás szörnyvadász ért partot nálunk. Azon a napon, amikor egy herceg tönkretette az életemet. Most veszéllyel és árulással teli földön járok egy harcos oldalán, ki épp annyira gyűlöl, amennyire én gyűlölöm őt, s egy mások által választott jövő és egy alig ismert férj felé tartok. Mindenki más szerepet szán nekem: királynő, kém, áldozat. De mi történik akkor, ha elutasítom a nekem szánt szerepeket? Mi történik akkor, ha saját szabályaim szerint élek? Mi történik akkor, ha kiderül, erő rejlik abban, ha alábecsülnek? És mi történik akkor, ha megragadom ezt az erőt?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Pacsirták oltalma a legtöbb olvasót gyorsan magával ragadta, és sokan kiemelkedően erős fantasyként, fordulatos és érzelmes olvasmányként jellemezték. A világépítés, a szereplők és a történet kidolgozása többek szerint is nagy erőssége a könyvnek, különösen a főhős fejlődését és hitelesen átélhető érzelmeit dicsérték.
Sokan méltatták a lassan kibontakozó romantikus szálat, a szereplők közötti bizalom fokozatos kialakulását, valamint a szerző visszafogott, mégis kifejező írásmódját. Egyes olvasók szerint azonban a tempó nem mindig kiegyensúlyozott, és a romantikus kapcsolatból hiányzott számukra egy kis plusz, de összességében nagyon pozitív fogadtatásban részesült, és sokan izgatottan várják a folytatást.
Nagyon fantasy kedvem volt, erről a történetről már sokat hallottam, gondoltam akkor elolvasom.
Nem volt rossz, bár számomra olyan kiemelkedően szuper sem, ahogyan azt beharangozták. Néhol untam, máshol pörgött a sztori, valahogy mintha nem lett volna benne egyensúly. A férfi szereplők elég bunkón viselkedtek a főszereplő csajjal, sajnáltam szegényt. A romantikus szálban volt, hogy elszorult a torkom, egy-két helyen nagyon szépen lett megírva, de nekem mégis hiányzott valami kis plusz kettejük között.
A vége durva volt, szóval mindenképp elolvasom a folytatást!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Ha lehetne több, csillagot adni, mint 5, akkor ez a könyv biztosan megkapná.
A világépítés, a történet, a szereplők… ❤️
Odessa abszolút kedvenc bőr főhős lett nálam. Nem egy különleges szupernő, akinek mindenki a lábai előtt hever. A fejlődésíve szerintem nagyon szép.
A közte és az Oltalmazó között felépülő szerelmi szál nagyon el van találva. Igazi slow burn, nincs túlhúzva, én nagyon át tudtam érezni.
Nagyon tetszett, hogy a szerző nem magyarázta túl a dolgokat, a szereplők nem voltak állandóan elfoglalva azzal, hogy saját magukat analizálják, mégis át lehetett érezni az érzéseiket.
Számomra nagyon szépen van megírva, ahogy a szereplők között megszületik a bizalom. Együtt tudtam érezni Odessával, amikor elárulták, amikor háttérbe szorították, amikor azt érezte, hogy nem volt fontos. És nem azért, mert 200 oldalon olvashattam a belső monológjait, ilyen nem volt. Egyszerűen a szerző annyira jól írta őt meg, hogy átütött a lapokon.
Egy negatívumot tudnék kiemelni, hogy még nincs a kezemben a folytatás.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat