Ördöngös idők

Liina szeretett néha csak úgy, különösebb cél nélkül farkasbőrbe bújni. Ilyenkor nem szorongatta meg a szomszédok juhait, nyulat sem fogott az erdőben, egyszerűen csak rohant, élvezte a sebességet, amit emberbőrben soha nem érhetett volna el. Farkasként gyerekjáték volt egyenletesen gyors ügetéssel egész versztákat megtenni, úgy vágtatni, hogy porzott a hó a nyomában, átcsörtetni a sűrű bozóton, melybe az ember beleakad, mint légy a pókhálóba. Farkasbőrben nem kellett attól félni, hogy hátulról ráront egy rém vagy egy mumus. A farkasnak senkitől sem kellett tartania, vagy ha mégis, egyedül a vadásztól, ám az emberfarkas még tőle sem félt. Jó volt farkasnak lenni. Ez volt a legjobb szórakozás, amit Liina ismert. Apja névnapjára ajándékozta neki a farkasbalzsamot, és megtanította a használatára, igaz, elsősorban azért, hogy mindig legyen friss hús az asztalon. De azért sem neheztelt, ha Liina néha csak úgy, kedvtelésből használta a drága balzsamot. Fiatal még, hadd szaladgáljon - gondolta, és szerzett újabb adagot a banyától.