Nem jó emberek
Warhammer Crime Antológia
Warhammer Crime, számozatlan kötet
2 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 336
Szerkesztő:
Bajer-Zalán Ivett
Fordító:
Hoppán Eszter
Tuan Kiadó
(2024)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635891160
A távoli jövő zord sötétjében áll egy hatalmas város... a gyilkosság és a korrupció melegágya. A bűn és a törvénytelenségek pokla, ahol nem létezik a törvény, és az igazságszolgáltatás csak múlandó. Torkos kereskedőkirályok forgatják az ipar kerekeit, táplálva a távoli világok háborúinak motorját, miközben az egyszerű emberek csak a túlélésről álmodnak. Miközben az aranyban születettek az erődítményük falai mögé rejtőzve virágzanak, a tömegeknek meg kell találniuk a helyüket az alvilágban. De függetlenül attól, hogy milyen rangúak, bűnözők vagy törvénytisztelők, egy tény igaz marad - ez a város mocskos, és senki sem szabadul meg tőle bűntelen. Mert Varangantuában nincsenek jó emberek. Szerzők: Marc Collins, Guy Haley, Darius Hinks, Nick Kyme, Graham McNeill, Chris Wraight, Gareth Hanrahan
Értékelések
Értékelés3,8
2 értékelés alapján
5
1 ×
4,5
0 ×
4
0 ×
3,5
0 ×
3
0 ×
2,5
1 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
2
Nem jó emberek
Chris Wraight, Darius Hinks, Gareth Hanrahan
Igazi Warhammer hangulat, igaz, a Crime sorozatból ez az első könyv, amit legyűrtem. Természetesen a regényekben bővebben kapunk mindenből, ezek itt csak rövid "ízelítők" a világból. A hangulata remek, nekem teljesen hozza azt, amit eddig kissé hanyagoltam.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nem jó emberek
Chris Wraight, Darius Hinks, Gareth Hanrahan
A cím dühítő átverés: ez a könyv tele van jó emberekkel!
Hiába a hangulatos felütés, hogy mekkora teokratikus disztópia, bűnösöktől bűzlő nyomortelep ez a Varangantua, az elbeszélések főszereplői a végén mindig az erkölcs és a morál jó oldalán kötnek ki. Sajnos nagyon szűk értelmezési lehetőséget ad a szereplők részéről az oppurtunista hozzáállás feltételezése, hogy csak valamely önző cél, pusztán a pénz érdekében állna valamelyik karakter a jó oldalra. Az első sztori hőse is hiába undorodik a mutánsoktól: jó szerencsét kíván nekik.
Bár lehet ezek a sztorik felvezetők a regényekhez, vajon kikből lehet később választani, kinek a nyomozásaira lesz kíváncsi az olvasó? A jó szándékú, balsorssal terhelt múltú nyomozóra, vagy a jó szándékú balsorssal terhelt nyomozóra? Ja, elnézést, van egy bérgyilkos, aki csak gonoszakat öl, és a szegény mutánsoknak adja a bérezését. Ráadásul mind rendszerkritikusok, ami még homogénebbé teszi a sztorikat.
A novellák stílusa egyébként jó: hard bolied, noir stílus, gúnyolódó, pimasz nyomozókkal, akik nem vetik meg az alkoholt. Kár, hogy ebből a stabilan működő narratív stílusból nem nagyon lépnek ki. De legalább az ügyek sokfélék: van történet aminek a nagyja egy üldözés, van zárt ajtós gyilkosság, privát kopónak eltűnt ember felkutatása, és még egy procedurális nyomozás is akad egy sorozatgyilkos után. Egy történetet leszámítva csak a pandúrok szemszöge van bemutatva, jót tett volna egy rendes gengszterszemszög sztori is a kötetbe, mert nagyon egysíkú. Ha már muszáj a rendfenntartói szálat erőltetni: korrupt zsaru, egy ítész páros egy napja vagy a bürokrácia horrorja. Talán a későbbi kötetek színesebbek lesznek.
Javasolható azoknak, akiket nem zavarnak a furcsa logikátlanságok egy krimiben, és a nem túl erősre írt befejezések, viszont vágyna egy kis Shadowrunos, Bladerunneres sötét atmoszférára. Nem kell félni a Warhammer lingótól és világától, nem teszi értelmezhetetlenné a sztorikat.
Hiába a hangulatos felütés, hogy mekkora teokratikus disztópia, bűnösöktől bűzlő nyomortelep ez a Varangantua, az elbeszélések főszereplői a végén mindig az erkölcs és a morál jó oldalán kötnek ki. Sajnos nagyon szűk értelmezési lehetőséget ad a szereplők részéről az oppurtunista hozzáállás feltételezése, hogy csak valamely önző cél, pusztán a pénz érdekében állna valamelyik karakter a jó oldalra. Az első sztori hőse is hiába undorodik a mutánsoktól: jó szerencsét kíván nekik.
Bár lehet ezek a sztorik felvezetők a regényekhez, vajon kikből lehet később választani, kinek a nyomozásaira lesz kíváncsi az olvasó? A jó szándékú, balsorssal terhelt múltú nyomozóra, vagy a jó szándékú balsorssal terhelt nyomozóra? Ja, elnézést, van egy bérgyilkos, aki csak gonoszakat öl, és a szegény mutánsoknak adja a bérezését. Ráadásul mind rendszerkritikusok, ami még homogénebbé teszi a sztorikat.
A novellák stílusa egyébként jó: hard bolied, noir stílus, gúnyolódó, pimasz nyomozókkal, akik nem vetik meg az alkoholt. Kár, hogy ebből a stabilan működő narratív stílusból nem nagyon lépnek ki. De legalább az ügyek sokfélék: van történet aminek a nagyja egy üldözés, van zárt ajtós gyilkosság, privát kopónak eltűnt ember felkutatása, és még egy procedurális nyomozás is akad egy sorozatgyilkos után. Egy történetet leszámítva csak a pandúrok szemszöge van bemutatva, jót tett volna egy rendes gengszterszemszög sztori is a kötetbe, mert nagyon egysíkú. Ha már muszáj a rendfenntartói szálat erőltetni: korrupt zsaru, egy ítész páros egy napja vagy a bürokrácia horrorja. Talán a későbbi kötetek színesebbek lesznek.
Javasolható azoknak, akiket nem zavarnak a furcsa logikátlanságok egy krimiben, és a nem túl erősre írt befejezések, viszont vágyna egy kis Shadowrunos, Bladerunneres sötét atmoszférára. Nem kell félni a Warhammer lingótól és világától, nem teszi értelmezhetetlenné a sztorikat.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés