Ártalmatlan hazugsággal kezdődött, hogy a szürke kis életét érdekesebbé tegye… Sloane szeret a parkban ücsörögni és figyelni a kisgyerekes családokat. Elképzeli az életüket – a szépen berendezett házat, a meleg légkört, a közös programokat, a meghitt estéket, a magánóvodát, a baráti összejöveteleket. Ő is ilyenre vágyik, mert neki nem adatott meg. Aztán felcsillan a lehetőség. Megpillant egy síró kislányt, akit megcsípett egy méh. Ápolónőnek mondva magát rögtön a segítségére siet, a kissé tanácstalan apa nem győz hálálkodni. Így furakszik be Sloane dadaként a gazdag és kiváltságos Jay és Violet Lockhart családjába. A pár élete tökéletesnek tűnik, de lehet, hogy nem Sloane az egyetlen, aki hazudik, és a látszólagos idill mögött veszélyes igazság rejtőzik. A hazugságok természete, hogy összeadódnak, és egy idő után már nincs menekvés az ördögi spirálból…
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Ne higgy nekem fogadtatása összességében kedvező, de megosztó: sok olvasó izgalmas, fordulatos és nehezen letehető thrillerként élte meg, míg mások középszerűbbnek találták. Többen kiemelték, hogy a történet gyakran okoz meglepetést, és a későbbi részek különösen felpörögnek.
A regény atmoszféráját és a folyamatos bizonytalanságot sokan élvezték, valamint néhány olvasó a szereplőket is kedvelte. Ugyanakkor visszatérő kritika a sablonos alaphelyzet, a lassú vagy döcögős középrész, a túl sok érdektelen részlet és az egyszerű, kevéssé irodalmi stílus. A főszereplő viselkedése többeknél kifejezetten irritáló volt, és néhányan a karakterek motivációit, illetve a történet eredetiségét is gyengének érezték. Összességében azoknak ajánlható, akik a sok csavart és kiszámíthatatlanságot keresik egy könnyen olvasható thrillerben, és elnézik a műfaji sablonokat vagy a szerkezeti egyenetlenségeket.