Napnak és holdnak csillaga

Boszorkányság, 17. századi Skócia, fájdalom és found family trope...

Elora csendesen tengeti átlagos napjait, amikor egyik felmenője rejtélyes naplójára bukkan, majd egy váratlan fordulattal az 1600-as évek Skóciájában találja magát. A klánok és a nemesek között egyre feszültebb a helyzet, a háború szinte már a küszöbön áll, közben pedig Elora eddig mélyen eltemetett ereje is ébredezni kezd.

A boszorkányüldözések és az állandó rettegés közepette főhősünk megismerkedik Ardennel, a zárkózott, mégis melegszívű klánvezérrel, Elsie-vel, a kis boszorkánnyal, és többek között Sebastiannal, a bujdosó alkimistával is.

Elora jelenléte lassan összekovácsolja a lázadásra készülő csapatot, miközben ő maga azért küzd, hogy megvédje a barátait, az új családját, és valahogy visszajusson a jelenbe. De vajon tényleg ez a legfőbb vágya, amikor úgy tűnik, végre megtalálta azt, ami egész életében hiányzott neki: egy helyet, ahová tartozhat?

A Napnak és holdnak csillaga számomra egy gyönyörű, mély és időnként egészen szívszorító történet lett a küzdelemről, a magányról, a bizalomról és arról, hogy a családot nem mindig a vér köti össze. Egyszerre tudott megnevettetni és megríkatni is.

A karakterek elképesztően színesek és élőek. Szinte mindenkinek megvan a saját múltja, fájdalma, motivációja és története, ezért egyikük sem érződött egyszerű mellékszereplőnek. Különösen szerettem azt, ahogyan a cselekmény lassan, szinte észrevétlenül kovácsolja őket egy családdá.

Ez a könyv nemcsak az új kedvenceim közé került be, hanem szerintem sokkal nagyobb figyelmet is érdemelne. Ha szereted a lassabban kibontakozó, mélyebb mondanivalóval rendelkező boszorkányos történeteket, amelyekben van humor is, és rajongsz a színes, esendő, mégis szerethető karakterekért, akkor ezt a könyvet nagyon jó szívvel ajánlom.

Florence gyönyörűen fogalmaz, és a könyvben nagyon sok értékes és eltöprengésre buzdító gondolat kapott helyet.
Érdekes az alapkoncepció, a regény maga pedig nem várt fordulatokkal teli.
A kedvenc szereplőim Arden és Sebastian voltak. :)

🏴󠁧󠁢󠁳󠁣󠁴󠁿 Skócia • ⏳ Időutazás • ✨ Boszorkányság • ⚔️ Klánháborúk • 📖 Titkos napló

Florence White - Napnak és Holdnak csillaga című könyvét hoztam nektek. ❤️

Ez egy igazi kis komfortolvasmány volt számomra.
A történet a XX. század végén játszódik, amikor Elora édesanyjával Skóciába költözik egy örökölt házba. A ház azonban sötét titkokat rejt. Elora rábukkan egy régi naplóra, amelyben talál egy különös igét, ami akaratán kívül az 1600-as évek Skóciájába repíti. Egyenesen egy skót klán kellős közepébe.

Csakhogy ez a boszorkányüldözések időszaka. Elorának minden erejére szüksége lesz, hogy bebizonyítsa: nem boszorkány. De vajon tényleg nem az? Az ige véletlenül működött, vagy szükség van valamiféle veleszületett mágiára is?

Miközben nemesek és klánok harca dúl, Elorának azt is ki kell derítenie, kiben bízhat meg. Ki áll mellette, és ki az, aki a háttérből mozgatja a szálakat?

És ott van Arden, a klánvezér is, aki az egyesült klánok élén áll. Vajon képesek lesznek ellenállni a köztük kialakuló vonzalomnak? ❤️

Számomra ez egy lassabban építkező történet volt. Az eleje kicsit nehezebben indult, de a végére szépen felpörögtek az események, és minden a helyére került.

Sebastian megjelenésétől kezdve pedig egyszerűen imádtam a történetet. Nem is tagadom, ő lett a személyes kedvenc karakterem. 🫶

Egyetlen dolog hiányzott nekem: szívesen olvastam volna több nézőpontból is a történetet, mert itt végig csak Elora szemszögéből követhetjük az eseményeket.