Egy megtörhetetlen átok. Egy lehetetlen alku. Egyetlen esély a szabadságra, ha a szerelem képes megtörni a varázst. Amióta Gesela az eszét tudja, a szülőfaluját, Elket átkok sorozata sújtja, amiket minden alkalommal egy-egy falubelinek kell megtörnie, és mindegyik pusztító következményekkel jár. Amikor Elk kútja kiszárad, Geselára hárul a feladat, hogy megmentse a falut a kút mélyén tanyázó varangy megölésével. Csakhogy a varangy egyáltalán nem az, aminek látszik - hanem egy elátkozott elf herceg, akinek halála után a fivérei felkutatják Geselát, hogy bosszút álljanak rajta. Büntetésül a hetedik testvérükhöz száműzik, akit csak szörnyetegként emlegetnek. Gesela arra számít, hogy egy förtelmes fenevad foglya lesz, akiről viszont kiderül, hogy valójában gyönyörű, és ahelyett, hogy bezárná egy cellába, alkut ajánl a lánynak: ha hét nap alatt sikerül kitalálnia az igazi nevét, szabadon engedi. Gesela beleegyezik, de van még egy aprócska feltétel: szerelemmel kell kiejtenie a férfi nevét, hogy őt is megszabadíthassa egy átok alól.
Ez a történet szeretett volna valami lenni, aztán igazából nem lett nagyon semmi. 🤨
Annyi mindent mixelt össze benne az írónő a mesék világából (ahogy ezt le is írja a végén), hogy számomra egy kissé túl sok lett, nyakon öntve egy jó adag erotikával.
Ez a tipikus “hoztam is meg nem is”.
Azt hiszem megleszek a többi 6 könyv nélkül, amit még tervez írni ez után. 🙄
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Megpróbáltál beszélni vele a selkie-ről? – kérdezte a tükör.
Keresztbe tettem a karomat a mellkasomon.
– Próbálj meg te beszélni vele. Lehetetlen nőszemély!
– Nem lehet rosszabb nálad.
– Amikor azt mondtam neki, hogy gyönyörű, bort loccsantott az arcomba!
A tükörből elfojtott hang hallatszott.
Ránéztem, és fulladozó hangot adott ki, mintha visszatartaná a nevetést.
– Hogyan mondtad? – kérdezte.
– Hogy érted, hogyan mondtam? Azt mondtam: „Gyönyörű vagy.”
– És…? – sürgetett.
– Összezavarodott – ismertem be. – Aztán azt mondtam neki, hogy hálásnak kellene lennie a bókért, de nem volt az.
Feszült csend következett, majd a tükör így szólt:
– Ostoba vagy.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nem tudtam, mit tegyek, amikor a teremtés a fejét a mellkasomhoz nyomta, és sírva fakadt, de a könnyei késként szaggatták a szívemet, és tovább szították a vágyamat, hogy megtoroljam a fájdalmát. Nem voltam hozzászokva ilyen érzésekhez, egyikőnk esetében sem.
Zavarodottan a hollóra pillantottam, aki köröket írt le maga előtt a szárnyaival.
– Mi van? – formáltam a szavakat.
A holló kinyújtotta a szárnyait, és megismételte a mozdulatot.
Zavarodottan vállat vontam.
– Vigasztald meg, te idióta! – suttogta a holló.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat