"1810. március 2. Ma szerelmes lettem." Tíz éves korában Miranda Cheever nem sok jelét mutatta, hogy nagy szépség lesz majd belőle. És a kislány már tíz évesen is képes volt elfogadni a társadalom elvárásait a jövőjét illetően. Egészen addig, amíg egy délután Nigel Bevelstoke, a jóképű és elegáns Turner vikomt ünnepélyesen kezet nem csókolt neki, és megjósolta, hogy egy nap majd belenő a testébe, és éppen olyan szép lesz, mint amennyire már okos. És Miranda már tíz évesen is tudta, hogy örökké szeretni fogja Turnert. Ám az eljövendő évek, amelyek kegyesek voltak Mirandához, nem bántak kesztyűs kézzel Turnerrel. A lány valóban olyan vonzó lett, mint ahogyan azt a vikomt merészen megjósolta azon az emlékezetes napon, a férfi viszont magányos, megkeseredett ember, akit meggyötört az élet. Összetörték a szívét, és úgy érezte, már soha nem lesz képes szeretni. Ám Miranda sosem feledte azokat a szavakat, amelyeket a naplójában egykor papírra vetett, és nem engedte, hogy ez a szerelem, amely az élete értelme, csak úgy kicsússzon a keze közül...
Annyira szerettem ezt a könyvet! Mindig is szerettem a régi korban játszódó szerelmes történeteket, de ez szinte tökéletes volt. Nem szóltak oldalak és hosszan tartó sorok az akkori természetről csak épp annyi ami megadja a kor varázsát.
Nagyon szerettem a szereplőket, ahogyan megjelentek a könyvben és a csipkelődő szó váltásaikat. A szereplők nem olyan személyiséggel voltak meg alkotva mint a mostani könyvekben ,már előre lehet tudni hogy milyenek lesznek a szereplők,ha mostani romantikus könyvekre gondolunk. De itt nem ,főleg a női szereplőknél.
Miranda hűségesen szerete Turnert . Turner pedig sebzett volt több szempontból is, de végül meg gyógyult Miranda szerelme által és közös gyermekük által.
Végszónak pedig szerintem Turnernek végülis is sikerült úriembernek maradni........többé kevésbé 😁😏
"Vannak barátaim,akiknek gyermekük született, és azt mondták ,milyen felemelő érzés, hogy van egy kis élet, aki egy darabka az ember saját húsából-véréből. -Meg köszörülte a torkát. - Rájöttem hogy én nem azért szerettem rögtön őt, mert darabka belőlem, hanem azért, mert egy darabka magából.
Miranda szeme könybe lábadt."
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat