Az Ónody család legkisebb gyermeke, Blanka éppen a Millennium évében, 1896-ban végzi el a Felsőbb Lányiskolát, és lépi át a felnőttkor küszöbét. Ebben nagy segítségére van egy napló, amit a dédanyja, Zsini mama – aki nem más, mint a sorozatot elindító Cholera-napló Georginája – tanácsára kezd el írni. Az idős hölgy aztán maga is tollat ragad, és ketten egyidejűleg igyekeznek megörökíteni ennek a sok szempontból rendkívüli évnek a történéseit. A tavaszi és nyári hónapokban Zsini mama és Blanka egyaránt nagy lelkesedéssel vesznek részt az Ezredévi Kiállítás rendezvényein, és együtt látogatnak el a helyszínekre. A fiatal lány közben átéli az első szerelem minden fájdalmát és boldogságát, az idős asszony pedig derűs bölcsességgel szemléli a körülötte rohamosan változó világot. Vajon hogyan vélekednek ugyanazokról a dolgokról, és miben tudják egymást támogatni? Fábián Janka ezzel a kisregénnyel búcsúzik a „naplóktól", amelyekből egy 19. századi család nőtagjainak történelmi viharok közepette kibontakozó sorsát ismerhettük meg. Most a századvég pompázatos ünnepségsorozata, a Millennium díszletei között láthatjuk viszont őket, és egyben el is köszönhetünk tőlük.
Mivel a Napló-sorozat összes kötetét olvastam, viszonyítási alapom lévén meg kell állapítsam, hogy eme kötet volt a legkevésbé ínyemre mind közül. A korábbiakban megszokott fordulatos cselekmények itt lassú folyammá fonnyadtak magukkal hozva az unalom méltánytalan érzését. Igazán sajnálatos méltó, hogy így érzek, ettől függetlenül azonban mit sem vesztettem az írónő iránti rajongásomból!
(Az értékelés szövegét szándékosan írtam korhű fogalmazásban!)
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat