Míg a halál nem választ
55 értékelés alapján
Értékelések megtekintése
felhasználó listáján szerepel
Oldalak száma: 219
Open books
(2026)
Nyelv: Magyar
ISBN: 9789635724420
,,Talán szellem vagyok, nem is kellene élnem, járkálok itt, mint egy kísértet, és halálra rémisztem a szerencsétlen orvosokat." Tíz évvel ezelőtt legyőzte a rákot, és megírta küzdelme harcias, diadalmas naplóját. De mi történik akkor, ha a háború nem ér véget az első csata megnyerése után? Mi marad a hősmítoszból, ha a szörnyeteg kilenc év tünetmentesség után újra felébred? Szentesi Éva immáron a szabadságharcos és megmondóember ünnepelt, ám valójában fojtogató páncélját levetve ír kiújult betegségéről. Újraértelmezi önmagát és mindazt, ami vele történt - nem csupán az elmúlt évtizedben, hanem egész élete során. Kíméletlenül őszinte, zsigeri számvetést készít a test kiszolgáltatottságáról, a gyászról és a generációkon át hurcolt traumákról. A Míg a halál nem választ a leszámolások könyve. Leszámolás az illúziókkal, a toxikus nyilvánossággal és a rák legyőzhetőségének mítoszával. De egyben a megérkezés könyve is: egy letaglózó, egyszerre líraian gyönyörű és dokumentarista pontosságú vallomás arról, hogyan köthetünk békét a törékenységében is makacs sorssal és tökéletlen, sebezhető önmagunkkal.
Értékelések
Értékelés5,0
55 értékelés alapján
5
51 ×
4,5
3 ×
4
1 ×
3,5
0 ×
3
0 ×
2,5
0 ×
2
0 ×
1,5
0 ×
1
0 ×
Bejegyzések
55
Míg a halál nem választ
Szentesi Éva
“Nézem a sírfeliratokat, akkor csak ennyi az élet, innentől fogva ők nem lesznek, egy mészkő tábla jelzi csak, hogy éltek valaha, meg az emlékeink, de nem beszélhetünk velük soha többé, nem értem a halált.”
“Mi nem vagyunk elég jó család neki, nem vagyunk elég jó gyerekek, lehet, túl sokszor kellett simogatni a hátamat elalváskor, és elfáradt abban, vagy elfáradt a minket szeretésben (…)”
“Az élet végére gondolok, majd az életre, hogy milyen volt a sorsom eddig, kiket és miket szerettem, hogyan voltam boldog, ha az voltam egyáltalán.”
“(…) át kellett élnem a nehézségeket ahhoz, hogy lássam az utat, és a valódi cél felé induljak.”
“(…) mintha háborúban élnénk, folyton újabb csapást várunk, sebesülten vonszoljuk egymást a fronton, talán túléljük, talán túlél bennünket ez a szerelem, aztán azt mondja: akit szeretünk, azt nem hagyjuk hátra.”
“(…) harmadnap megoperálnak, műtő, hideg placc, fények, rivalda, forgás, meghajlás, hányszor kell még játszanom?”
“(…) mindig van egy kiabálós idős ember, arra gondolok, hogy nem akarok így meghalni, ismerni akarom az élet végének összes pillanatát (…)”
“Azt hiszik győztem (…), de ez nem igaz, egyszer sem, bár a rák se győzött le engem, farkasszemet nézünk egymással egy olyan úton, ahol nincs győzelem, megérkezések és elfogadások vannak, míg a halál nem választ.”
“(…) minden véget ér egyszer, hogy aztán újból elkezdődhessen, hogy minden elkezdődik újból, hogy befejeződhessen újra, hogy nem addig tart, míg a halál nem választ, mert valójában nincs is halál, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan eddig hittem, hogy félelem nélkül élni a legnagyobb ajándék, hogy megszűnik az összes háború, ha abbahagyjuk a harcot, hogy a rák ellen küzdeni annyi, mint önmagunk ellen küzdeni, hogy a fájdalmat elviselni ugyanaz, mint megtalálni a békét, a nyugalomban az erőt, a halálban az életet.”
“Mi nem vagyunk elég jó család neki, nem vagyunk elég jó gyerekek, lehet, túl sokszor kellett simogatni a hátamat elalváskor, és elfáradt abban, vagy elfáradt a minket szeretésben (…)”
“Az élet végére gondolok, majd az életre, hogy milyen volt a sorsom eddig, kiket és miket szerettem, hogyan voltam boldog, ha az voltam egyáltalán.”
“(…) át kellett élnem a nehézségeket ahhoz, hogy lássam az utat, és a valódi cél felé induljak.”
“(…) mintha háborúban élnénk, folyton újabb csapást várunk, sebesülten vonszoljuk egymást a fronton, talán túléljük, talán túlél bennünket ez a szerelem, aztán azt mondja: akit szeretünk, azt nem hagyjuk hátra.”
“(…) harmadnap megoperálnak, műtő, hideg placc, fények, rivalda, forgás, meghajlás, hányszor kell még játszanom?”
“(…) mindig van egy kiabálós idős ember, arra gondolok, hogy nem akarok így meghalni, ismerni akarom az élet végének összes pillanatát (…)”
“Azt hiszik győztem (…), de ez nem igaz, egyszer sem, bár a rák se győzött le engem, farkasszemet nézünk egymással egy olyan úton, ahol nincs győzelem, megérkezések és elfogadások vannak, míg a halál nem választ.”
“(…) minden véget ér egyszer, hogy aztán újból elkezdődhessen, hogy minden elkezdődik újból, hogy befejeződhessen újra, hogy nem addig tart, míg a halál nem választ, mert valójában nincs is halál, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan eddig hittem, hogy félelem nélkül élni a legnagyobb ajándék, hogy megszűnik az összes háború, ha abbahagyjuk a harcot, hogy a rák ellen küzdeni annyi, mint önmagunk ellen küzdeni, hogy a fájdalmat elviselni ugyanaz, mint megtalálni a békét, a nyugalomban az erőt, a halálban az életet.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Míg a halál nem választ
Szentesi Éva
Elképesztő írás, szinte a sejtjeidben érzed, amit Ő. Beszippant, letaglóz.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Míg a halál nem választ
Szentesi Éva
Rideg, valódi és igazi. Nincsen köntörfalazás, félrebeszélés, csak a nyers, emberi igazság. Ez mind mentes a média kiretusált maszlangjaitól. Épp ezért ha csúnya is ilyet mondani és bizarr, szerettem ezt a könyvet.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
... és még 52 további bejegyzés
Az összes bejegyzés és értékelés megtekintéséhez jelentkezz be!
Bejelentkezés