Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, hogy aki ennek a kávézónak egy bizonyos székére ráül, időutazásra indulhat. Kívánság szerint a múltba vagy a jövőbe repítheti egy különleges kannából szertartásosan kitöltött kávé. Csakhogy az időutazónak néhány szigorú szabályt tiszteletben kell tartania: 1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhat, akik már jártak a kávézóban. 2. Bármit tesz is "odaát", a jelent nem változtathatja meg. 3. A kérdéses széken általában ül valaki, de néha elhagyja a helyét. Csak ilyenkor lehet elfoglalni azt a széket. 4. Az időutazás közben nem lehet felállni, vagy átülni máshova. 5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávéját, és akkor végződik, amikor kiürül a csésze. De meg kell innia a kávét, mielőtt kihűl. Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Közülük most négy nő szívmelengető történetét ismerheti meg olvasó. Ön betérne egy feketére, ha tudná, hol van ez a hely?
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasók többsége különleges hangulatú, lassú és érzelmes könyvként írja le a Mielőtt a kávé kihűl című kötetet, amely főként az emberi kapcsolatok és a kimondatlan érzések témáján keresztül késztet önvizsgálatra. Sokan meghatónak, szívmelengetőnek és gondolatébresztőnek találták, és többekben hosszabb ideig tovább dolgoztak a felvetett kérdések. A japános atmoszféra, a kávézó sajátos világa és az összefonódó történetek több olvasónak maradandó élményt nyújtottak.
Ugyanakkor az ismétlések és a szabályok újbóli elmagyarázása erősen megosztja az olvasókat: sokan ezt lelassítónak, szájbarágósnak és unalmasnak érezték. Néhányak számára a szikár vagy idegenszerű nyelvezet, a fordítás, illetve a japán nevek követhetősége is nehezítette az olvasást, és a kevés esemény miatt nagyobb izgalmat vártak. Azoknak lehet jó választás, akik a csendesebb, melankolikus, érzelmekre és önmagunkra irányuló olvasmányokat kedvelik, míg a feszes tempóra és erőteljes cselekményre vágyók könnyen csalódhatnak.
Alapvetően szeretem a kultúrájukat, szeretek japán szerzőtől olvasni. A könyv alap gondolata is tetszett, kicsit belesni a múltba.
Ami nem tetszett az az ismételhetés. Minden fejezetben még egyszer röviden össze volt foglalva amit korábban olvastunk, minden szereplő kicsit be volt mutatva, ahelyett, hogy a cselekmény haladt volna.
Vagy lehet én olvastam rosszul. Fejezetenként/történetenként lehet nagyobb szünetet kellett volna tartani.
Mindenesetre színdarabként megnézném
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Nekem egyáltalán nem tetszett, nem tudom mitől lett ilyen felkapott, több hasonló témájú könyv van, és ennél vannak jobbak is. Az egy csillag csak azért jár, mert valamilyen módon, összekapcsolta az író a történeteket, de a többi száraz és ismétlödő. Sem a szereplők, sem a fejezetek kiemelkedő időutazásai nem ragadtak magukkal. Többet vártam a könyvtől... van még 4 része, talán adok még egy esélyt, hátha a folytatás jobb lesz...
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat