Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. S ugyanebben az erdőben lakott a fontoskodó Nyuszi, a tudálékos Bagoly, a félénk Malacka, a sértődős Füles, Kanga, a kengurumama kicsinyével, Zsebibabával, no meg a vidám, ugrálós Tigris és persze mindnyájuk szeretett gazdája, Micimackó legjobb barátja: Róbert Gida. Ebben a mesebeli erdőben mindennap történik valami mulatságos vagy izgalmas esemény. Micimackó háborúságba keveredik a méhekkel, elefántfogásra indul barátjával, Malackával, s hőstetteiket szépen zengő versekben énekli meg. Sokszor bajba is keveredik, lévén ő egy Csekélyértelmű Medvebocs, de Róbert Gida, aki már nagy és okos - majdnem hatéves -, mindig mindent rendbe hoz. A hazánkban is hallatlanul népszerű két meseregény Karinthy Frigyes ragyogó fordításában, E. H. Shepard rajzaival jelenik meg újra.
A Mórás kiadást olvastam, így benne volt a Micimackó és a Micimackó kuckója is.
Fú, ha a Micimackóval ér véget, nem is tudom hány csillagot adok neki. 3-at, talán 3.5-et. Egyszerűen idegesítettek a szereplők. Mindenki olyan bugyutának tűnt. Persze tudom, hogy ez mese, szeretem is a gyermekkönyveket, de itt, a túlságosan egy-egy jellemvonást megtestesítő karakterek valahogy nem nőttek a szívemhez.
Ezen sokat javított a Micimackó kuckója, hál'istennek. Addigra mintha Milne is belejött volna az írásba, és kicsit összetettebbnek éreztem a karaktereket. Az állandóan félénk Malacka például megmenti Bagolyékat, Füles végre örül…stb.
Talán a legkedvesebb szereplőm (Micimackó mellett) Tigris lett.
Többet vártam ettől a könyvtől, sajnos.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat