2033. Az egész világ romokban hever. Az emberiség majdnem teljesen elpusztult. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. A kevés életben maradt ember a moszkvai metróban bújik meg - a föld legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén. A metró állomásai most városállamok, az alagutakban sötétség honol és borzalom fészkel. Artyomnak az egész metróhálózaton át kell jutnia, hogy megmentse a szörnyű veszedelemtől az állomását, sőt talán az egész emberiséget. Dmitry Glukhovsky 1979-ben született; újságíró, tévés műsorvezető - és az orosz populáris irodalom legnagyobb sztárja. 2007-ben elnyerte a "Legjobb európai debütálás" díjat. A Metró 2033 azóta a világ számos országában bestseller lett, és népszerű számítógépes játék is készült belőle.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Metró 2033 fogadtatása összességében pozitív, bár az olvasói élmények nem teljesen egységesek. Sokan rendkívül nyomasztó, beszippantó atmoszféráját és az orosz metróállomások sokszínű, ötletekben gazdag világát emelik ki, amely egyszerre hat félelmetesnek és gondolatébresztőnek.
A regény egzisztenciális és társadalmi kérdései több olvasónál erős érzelmi hatást váltottak ki, miközben a főhős megítélése megosztó: egyesek emberi és szerethető karakternek, mások nehezen kedvelhetőnek találták. Többen lassúnak vagy döcögősnek érezték a kezdést, illetve túlburjánzónak a világépítést, a moralizálást és a sokféle társadalmi közeget, de a későbbi részek sokaknál jelentősen fokozzák az olvasási lendületet. Azoknak ajánlható, akik a sötét hangulatú, intenzív lelki terheket és filozofikusabb sci-fit kedvelik, és nem bánják a terjedelmes, eklektikus világépítést.
A 12. fejezetig elég lassan, döcögősen jutottam el, de megérte folytatni, utána már faltam az oldalakat.
Rettentő borús hangulatú olvasmány, mégis a végére teljesen beszippantott a könyv világa és biztos el fogom olvasni a folytatást is.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A Metro 2033-at nem most olvastam először, és talán ez volt az első találkozásom az orosz irodalommal, de már elsőre is (groteszk módon) elvarázsolt, így nehéz nem elfogultan írni róla. Ez a posztapokaliptikus sci-fi túlmutatva magán egy sötét egzisztenciális utazás egy szétesett világ romjai között. A föld alá kényszerült emberiség története kevésbé a túlélés technikai kérdéseiről szól, sokkal inkább arról, hogyan próbál értelmet találni önmagának egy olyan valóságban, ahol a régi világ minden erkölcsi és kulturális kapaszkodója megszűnt.
A regény középpontjában Artyom útja áll, amely egyszerre fizikai és belső utazás. Nem klasszikus hős: bizonytalan, sokszor passzív, inkább sodródik, mint irányít. Ilyen főszereplővel még egy amerikai posztapokaliptikus regényben sem találkoztam, és ez az egyedi, valóságosan emberi ábrázolásmód, és Artyom kíváncsi, nyitott, empatikus és számomra igen kedves karaktere a legszerethetőbb főszereplővé tette, akivel valaha találkoztam.
A Metro 2033 egyik legerősebb rétege a félelem ábrázolása. A sötétség nemcsak fizikai környezet, hanem mentális állapot is: az ismeretlentől való rettegés, a mítoszok és babonák iránti fogékonyság uralja a föld alatti életet.
A regény világa végtelenül nyomasztó és sötét, teljesen a hatása alá vonja az olvasót és érzelmileg “megszállja”. Számomra egyáltalán nem volt lassú, végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet és könnyen haladtam vele.
Örök kedvencem a Metro 2033, semmilyen negatívumot nem tudnék megemlíteni.
Azt jelentené ez, hogy ő más, hogy ő erősebb, mint a többiek? Artyom belátta, hogy becsapja önmagát. Az ő kezében is van bot, és még bátrabbnak kell lennie, hogy ezt elismerje.
Az ő támasza az a tudat volt, hogy óriási fontosságú feladatot teljesít, hogy a tét az egész metró életben maradása, és nem a véletlen műve, hogy ez a küldetés őt találta meg. Tudatosan vagy sem, de Artyom mindig annak a bizonyítékát kereste, hogy ő lett kiválasztva ennek a feladatnak a beteljesítésére, de nem Hunter, hanem valaki vagy valami nagyobb által. Megsemmisíteni a feketéket, megmenteni tőlük az állomását és a hozzá közel állókat, megakadályozni, hogy feldúlják a metrót – ez volt az a feladat, mely méltó arra, hogy élete kormányrúdja legyen. És mindaz, ami vándorlása alatt Artyommal történt, csak azt az egyet bizonyította, hogy ő nem olyan, mint mások. Rá valami különleges vár.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Csak miután elolvastam kezdtem megérteni az egész történetet. Sokáig vártam, hogy beinduljon a cselekmény, de aztán rájöttem, hogy már az elejétől beindult, ezért nem változott a tempó. A történés zajlik és folyamatos lelki teher gyötri az olvasót. Sokszor találkozunk a főhős álmaival a történet közepette, de ezek ugyanolyan gyötrő rémképek mint az ébrenléti állapotok. Néha nehéz különbséget tenni. Ez a könyv nagyszerű példabeszéde az emberi természet önzésének, nemtörődömségének, kivagyiságának, önnön nagyszerűségébe vetett hitének mibenlétéről és csúfondáros vereségéről. Ez egy kínszenvedésekkel és gyötrelmekkel teli road trip. A vége pedig ... nem tudom mit mondhatnék. Nem tértem magamhoz.
Kiváló könyv
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat