Macska vagyok

Egy kóbor kismacska 1905 januárjában ennivalót és meleget keresve beveszi magát egy gyomorbajos tokiói tanárember házába. Mivel érti az emberek nyelvét, kíváncsian hallgat minden szóváltást, sőt még a gondolatokban is tud olvasni. Ahogy felcseperedik, elhatározza, hogy a század eleji japán intelligencia életéről, hóbortos viselkedéséről, bogarasságáról tudósítja – az olvasót. A lusta és hétalvó Kusami tanár úr házában pedig bőven nyílik alkalom a megfigyelésre. Bejáratos ide Meitei, a semmittevő tréfamester és műítész, Kangecu, az ifjú és kissé zavaros fejű fizikus, Tófu, a még ifjabb és sznob költő, Szuzuki, a szolgalelkű és törtető hivatalnok, Bakiszaki, a „megvilágosodott” s ezért nem is kissé kótyagos Zen-hivő – de Kaneda, a kíméletlen nagyiparos, az új típusú pénzember és megvetésre méltó családja is feltűnik a színen. A névtelen és szószátyár macskának bőven van mit kritizálnia. Jóvoltából megismerkedhetünk a hagyományos japán ház és kert felépítésével csakúgy, mint a század eleji japán kisgyerekekkel és rosszcsont kamaszokkal, a közfürdőben uralkodó borzalmas állapotokkal, a nyugatmajmolással, az öltözködési divatokkal, a túlzásba vitt Zen-imádat komikumával és még sok-sok egyéb érdekes és mulatságos dologgal. Nem utolsó sorban pedig: egy bűbájos, de kiábrándult japán kismacska lelkivilágával.