Lowdeni boszorkányhajsza

„– Haza kell mennem – motyogta Lottie. – Nem mintha bármi közöd lenne hozzá.
– Miért, Hamupipőke, talán éjfél után tökké változik a hintód?
– Nem, hanem patkánnyá a kocsisom.”

Még csak egyszer olvastam a szerzőtől, méghozzá a Boldogságra kényszerítve című könyvet, amit szerettem, így azóta is néztem milyen más regényei vannak még. Túl gyakran nem olvasok krimit, de néha jólesik, ezért végül Könyvhéten fogtam magam és beszereztem ezt a kötetet, melyet hazafelé már el is kezdtem. Hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog rántani, de így történt és úgy döntöttem, hogy mostantól sokkal többet olvasok majd a romantikus krimi zsánerben. ❤ Az ajánlást leginkább @trixx_reads -nek köszönöm!

Nem is tudom, hol kezdjem. A szerző stílusa zseniális, mesterien ötvözi a fordulatokban gazdag krimit és az erotikus romantikát. A rövidebb fejezetek még inkább ösztönöztek a gyorsabb haladásra, csak úgy repültek az oldalak és már a végére is értem. A történetszál nagyon jól átgondolt, a nyomozás szépen fokozatosan haladt, miközben sok kétséget keltett bennem és a szereplőkben egyaránt arról, hogy ki is az elkövető. Egyfajta feszültség végig érezhető volt, ami az utolsó 100 oldalon még inkább megnőtt, annyi izgalmat tartogatott számomra… elképesztő volt, nagyon élveztem.

Azonkívül, hogy rendkívül akciódús és csavaros jeleneteket tartalmazott, csodaszép helyszínen, skót környezetben játszódott a történet, ami által még inkább a szívembe lopta magát a kötet. Azt még nem tudom, hogy hogyan viszonyulnék egy „száraz” krimihez, de így romantikával/erotikával vegyítve nagyon tetszett.

A szereplőket kedveltem, persze nem tökéletesek, vétettek hibákat és elég csúnyán tudtak viselkedni egymással az előítéleteik miatt (enyhén szólva enemies to lovers, vagy még inkább haters to lovers a kapcsolatuk), de pont ezért szerettem őket, mert így a történet során fejlődtek. Ráébredtek arra, hogy néha több rejlik egy „hírhajhász” újságíró és egy kimért, tetovált nyomozó mögött. Imádtam a feszültséget, a szikrázó kémiát közöttük, a párbeszédeik sok-sok izgalmat tartogattak. További pluszpont jár azért, hogy váltott nézőpontban ismerhettem meg a történetüket.

Lottie Kelsey karaktere számomra szerethető volt, belátta a hibáit és próbált változtatni rajtuk. Néha makacs volt, de végső soron jószívű és eszes. Tristan Hunter pedig… őszintén szólva, az elején eléggé red flagként viselkedett. Kettejük „kapcsolata” egy olyan húrt pengetett meg bennem, amit amúgy nem szeretnék, de itt valahogy annyira jól megfogalmazta az írónő az őrlődést, hogy egyszerűen nem tudtam rájuk haragudni. Emellett tetszett, hogy az idő múlásával formálódtak a férfi gondolatai a nővel kapcsolatban. Na, de bármennyire is hülye tudott lenni, nagyon kedveltem a mogorva nyomozót. Jah, és említettem már, hogy tetovált?

A mellékszereplők közül megkedveltem Agatha és Ian karakterét, kicsit sajnálom, hogy nem kaptak több szerepet.

Mindent összevetve, szerettem az egészet… a fordulatokat, a jól felépített cselekményt és nyomozást, valamint a karaktereket is, így rettentően örülök, hogy végre elolvastam. Bár a krimi szál a hangsúlyos, van benne romantika és erotika is, így azok sem fognak csalódni, akik arra vágynak! Az írónő többi regénye is a listámra került, a második kötetet egyébként már el is olvastam.

Ha szeretitek a romantikát és az izgalmas krimit, akkor én a helyetekben semmiképp sem hagynám ki ezt a sorozatot! Csakis ajánlani tudom! ❤

UI.: Már a második részt is beszereztem és elolvastam… ami khm egy lavinát indított el és előfordulhat, hogy a szerző más könyveit is megrendeltem.

Túlhajtott?

Véletlenül úgy alakult, hogy a sorozat negyedik részével kezdtem, így sajnos eléggé sokat spoilereztem magamnak, ami kissé fájt, mert ezt nem igazán így terveztem, de mikor erre rájöttem elkezdtem olvasni az első részt és ettől függetlenül akadtak benne nagyon jó kis meglepik.

Őszintén megmondom, nem számítottam rá, hogy ennyire élvezni fogom a regényt, mégis ez történt. Mostanában nem olvastam túl jó krimiket, egyszerűen mindig előre lehetett tudni azokban a fordulatokat és hogy ki is lesz végül a gyilkos, szóval nem sok meglepő dolog kerültek ki azokból a regényekből. Itt azonban még a elspoilerezésem ellenére is egy felettébb szórakoztató és kikapcsolódó olvasmányban volt részem. Maga a történet eléggé lassan, de ütősen kezdett, de ez inkább a szereplőknek és azok “viszonya” miatt volt mindez inkább köszönhető, ugyanis eléggé nehezen sikerült velük az összebarátkozásom, valakivel a végére sem sikerült, e ezt majd később. Mint említettem a történet eléggé lassan indult be és eléggé fétem tőle emiatt, ugyanakkor nem mondanám unalmasnak sem, mert állandóan fentartotta az érdeklődésem és a kíváncsiságomat. Nagyon érdekelt, hogy mi fog végül felülkerekedni. Az elvek, az érzelmek, vagy a kegyetlen gyilkos. Az egész könyvet ez az atmoszféra járta át és talán, ezért is volt annyira izgalmas. Tűkön ülve olvastam és faltam végig az oldalakat. Aztán amikor beindult a sztori, csak kapkodtam a fejem a nagy forgószélben, ugyanis utána már nem akart a végéig lecsillapodni. A vége meg…

Az olvasás során egyre többet és többet akarunk tudni, nem hagy minket csillapodni.

A véleményem tovább olvashatod a blogomon:
https://mertolvasnimindigjo.com/2483-2/