Love Song

„If it were any other family, this might be a pleasant day of some sports, some beer, and some laughter. But this is my family, and every single one of them is competitive to the extreme. Aggressively so.”

Hónapok óta vártam ezt a könyvet. Konkrétan még a The Charlie Method olvasását is elhalasztottam miatta, mert annyira kíváncsi voltam Wyatt és Blake történetére.

Blake egy csúnya szakítás után a család tóparti házába menekül, Wyatt pedig alkotói válság miatt érkezik ugyanoda. A köztük lévő vonzalom nem új keletű, de most először kapnak esélyt arra, hogy kiderüljön, lehet-e köztük több.

Nagyon szerettem újra találkozni a régi kedvencekkel. Nekem egyértelműen ők vitték el a hátukon ezt a könyvet. Az apukák még mindig zseniálisak, a családi jeleneteken rengeteget mosolyogtam, a chatbeszélgetések pedig egyszerűen aranyat értek. Folyamatosan azt vártam, mikor bukik le végre Blake és Wyatt, ezek a részek voltak messze a legizgalmasabbak.

Viszont valami mégis hiányzott. Blake és Wyatt valahogy nem tudott annyira a szívemhez nőni, mint a korábbi párosok. Kevésbé éreztem köztük azt a szenvedélyt és kémiát, ami miatt régen képtelen voltam letenni a könyveit. A humor is megvolt, de sokkal kevesebb, és amikor igazán nevettem, azt legtöbbször nem a főszereplőknek, hanem az eredeti csapatnak köszönhettem.

Tetszett, hogy komolyabb témákhoz is hozzányúlt a történet, viszont sokszor azt éreztem, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük, miközben más események túl gyorsan lezajlottak. Pár mellékszálat és szereplőt feleslegesnek éreztem. A sok gyerek között néha elvesztem, illetve azt is soknak éreztem hogy kb mindenki mindenkivel hetyeg, miközben elvileg úgy nőttek fel, mint az unokatesók. A szülő - gyerek viszony viszont jól meg volt írva. Főleg Grace viselkedése lopta be magát a szívembe.

Összességében nem volt rossz könyv, csak sokkal többet vártam tőle. Nekem most nem Blake és Wyatt voltak a kedvenceim, hanem újra Garrették, Loganék és a többiek.