Budapest egyik temploma előtt bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt katolikus pap holttestére bukkannak. A tettes megfojtotta, kivágta és magával vitte az egyik szemét. A rendőrség biztos benne, hogy a gyilkos frissen szabadult a börtönből, ahova az atya vallomása juttatta. Az ügyet a nyugdíjazás előtt álló Gálfi Csaba alezredes kapja meg, és ahogy csapata egyre mélyebbre ás, a nyomok között hátborzongató gyilkosságsorozat sejlik fel. Idegtépő hajsza kezdődik a megszállott gyilkos után, miközben az alezredesnek árulással és a múlt árnyaival is meg kell küzdenie. Az idő fogy, a kérdések pedig sokasodnak. Kiben bízhat Gálfi egy olyan ügyben, ahol minden hazugság mögött egy még mélyebb igazság rejlik? Létezik-e a titokzatos vadász, a lelkek őrzője? N. Nagy Zoltán legújabb regénye a mai Magyarországon játszódó, egyszerre borzongató és realisztikus krimi, tele fájdalommal a szó minden értelmében.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
A Lelkek őrzője fogadtatása többnyire lelkes: az olvasók többsége izgalmas, magával ragadó és nehezen letehető krimiként írja le. Sokan különösen a nyomasztó atmoszférát, a morális és pszichológiai kérdések hangsúlyos jelenlétét, valamint a múlt és a jelen összekapcsolását emelik ki.
A tempót legtöbben lendületesnek és fordulatosnak találták, miközben egyesek szerint a kimértebb történetvezetés inkább a szereplők motivációinak kibontását segíti. Nagy elismerést kapott a magyar rendőrségi munka és a nyomozás hiteles bemutatása, valamint az, hogy a sötét témák ábrázolása nem válik öncélúan horrorisztikussá. Kritikaként felmerül a sok, könnyen összekeverhető név, a helyenként felszínesebb karakterábrázolás, a mesterkélt párbeszéd és a túl sok konfliktus egyidejű jelenléte, ezért a könyv leginkább a komor hangulatú, pszichológiai hangsúlyú krimik kedvelőinek ajánlható.
A regény legfőbb értéke talán a nyomasztó, komor atmoszféra sikeres megteremtésében rejlik és ahogy végső soron érezzük, hogy az emberi természet mennyire kiszámíthatatlan. Néhol esendő, máshol brutális. A cselekmény amúgy nagyrészt nem a látványos akciójelenetekre helyezi a hangsúlyt, hanem a szereplők morális dilemmáira, az emlékezet, a bűntudat és a személyes identitás elvesztésének félelmeire. A történetvezetés kimért, ami lehetővé teszi, hogy a szereplők pszichológiai motivációi alapos kidolgozást kapjanak. Hibája viszont, hogy a rengeteg konfliktus néhol már nem felerősíti, mintsem kioltja egymást, és helyenként a párbeszédeket igencsak mesterkéltnek éreztem, mégha olykor meg kifejezetten élvezetesre sikerültek is. Szóval hullámzó. Összeségében jó könyv és úton-útfélen reflektál a közelmúltbeli gyermekotthonok meg az egyház környékén tapasztalt botrányokra.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat