Lélekbalzsam

🙂🥰

„Persze nem borítóról ítélünk meg könyvet, bár jelen esetben nem tudok mellette elmenni, de erről a könyvről eddig csak jó véleményeket olvastam.” Így vélekedtem a Lélekbalzsamról a kedvcsináló videómban két héttel ezelőtt. És tudjátok mit? Beállok a sorba, és megírom a következő 5 csillagos véleményt erről a szívmelengető történetről.

A Lélekbalzsam nagyjából 150 évvel ezelőtt Dél-Franciaországban játszódik. Főszereplője Lola – akit, őszinte leszek, pontosan úgy képzelek el, mint a képen látható babát, amit gyerekkorom óta nézegetek a nagymamámnál –, aki minden szempontból kilóg a többi lány közül: saját vállalkozást vezet, nőként egyedül él, és esze ágában sincs beadni a derekát holmi udvarlásnak. Bár pontosan tudja, hogy egy férfi mellett őt is komolyabban vennék, attól fél, hogy ha nem a megfelelő jelöltnek mond igent, akkor fel kell adnia a vállalkozását, és alá kell rendelnie magát a kor elvárásainak.🪻

„ - Hát milyen férfi volnék, ha hagynám, hogy az asszony keresse meg a napi betevőt?
- Korát meghaladó? – próbálkozott csendesen Lola.”

Anthony éppen akkor sodródik Lola életébe, amikor már tényleg mindenki azzal nyaggatja, hogy a végén még öreglány lesz belőle… Valóságosan imádtam ezt a párost, a kettejük dinamikáját, de talán a legjobban azt, ahogy Anthony karaktere lassan kinyílt Lola mellett. A csendes, zárkózott fiú nemcsak – a korszakot meghazudtolva – segítséget és munkát fogadott el egy lánytól, hanem idővel a legnagyobb titkait és félelmeit is meg tudta vele osztani. Ezen egyáltalán nem csodálkozom, hiszen Lola bölcsessége engem is teljesen levett a lábamról: régen jegyzeteltem ki ennyi idézetet egy könyvből, mint most.

„Bár sokan azt hiszik, nem képes rá, de a ganajtúró igenis tud repülni, amikor elérkezik az alkalom, hogy megtegye. Megígérem magának, hogy eljön az idő, amikor maga is fog tudni újra repülni, Anthony.”

Kedves Letty! Amikor találkoztunk, mesélted, hogy nehéz elhinni, hogy ennyi pozitív véleményt kaptál az első regényedre. Innen is üzenem, hogy valóban minden dicséretet megérdemel a Lélekbalzsam. Ezt a történetet nem is lehetett volna jobban megírni, a saját műfajában nekem abszolút kedvencem lett. 💜
#recenzió

Lola Tourier a kemény munkát választotta egy olyan világba, ahol ezt nőként nem igazán ismerik el. Ki kellett törnie a társadalmi elvárásokból, miszerint a férfiak keményen dolgoznak a nők pedig a háztartást vezetik és a családjuknak élnek.
De Lola többet akart. Persze kellett egy kis bátorító löket, amit a jóképű, titokzatos Anthony-tól meg is kapott.

"𝐋𝐨𝐥𝐚 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐨𝐭 𝐬ó𝐡𝐚𝐣𝐭𝐨𝐭𝐭, 𝐭𝐮𝐝𝐭𝐚, 𝐧𝐞𝐤𝐢 𝐢𝐬 𝐭𝐚𝐫𝐭𝐚𝐧𝐢𝐚 𝐤é𝐧𝐞 𝐭ő𝐥𝐞, 𝐦é𝐠𝐬𝐞𝐦 é𝐫𝐳𝐞𝐭𝐭 𝐟é𝐥𝐞𝐥𝐦𝐞𝐭.
- 𝐓𝐮𝐝𝐨𝐦, 𝐡𝐨𝐠𝐲 𝐚𝐳𝐭 𝐦𝐨𝐧𝐝𝐭𝐚𝐦, 𝐧𝐞𝐦 𝐢𝐬 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐮𝐧𝐤 𝐫á- 𝐬𝐳ó𝐥𝐭 𝐚 𝐦𝐞𝐥𝐥𝐞𝐭𝐭𝐞 ü𝐥ő 𝐤𝐮𝐭𝐲á𝐡𝐨𝐳. - 𝐃𝐞 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐮𝐧𝐤 𝐫á, 𝐊𝐚𝐭𝐢𝐜𝐚. 𝐍𝐚𝐠𝐲𝐨𝐧 𝐢𝐬 𝐠𝐨𝐧𝐝𝐨𝐥𝐮𝐧𝐤 𝐫á."

Imádtam a rengeteg humoros jelenetet és korhoz illő romantikus szálat, mély érzelmekkel.
A karakterek pedig levettek a lábamról.

A külső valami meseszép és ez természetesen a történetről is elmondható.