"A férfi először az előszobába megy, hosszan kotorászik a gardróbba beakasztott tollkabátja zsebében, a tenyerébe rejti, amit keresett, a konyhában tölt magának egy tekintélyes adag Remy Martint, magára kapja a nappaliból nyíló wellness-szoba fogasán lógó köntösét, és kióvatoskodik a deres éjszakában vacogó hatalmas terasz sarkában pöffeszkedő, hétszemélyes jakuzzihoz. Beleereszkedik a bársonyosan meleg vízbe, maximálisra állítja a fúvókák teljesítményét, kortyol egyet a konyakból, és kinyitja a tenyerét, hogy végre zavartalanul megvizsgálhassa a zsákmányát. Közönséges fekete bőr karkötő, egy horgonyt formázó fémcsattal a tetején. Óvatosan végigsimít az apró fémhorgonyon, ott, ahol egy szabad szemmel alig látható vérpettyet vesz rajta észre, lassan a szájához emeli az ujját, és a nyelve hegyével finoman megérinti. Áramütés. Hirtelen ott van újra a nádasban. Érzi a rothadó tőzeg tolakodó szagát, miközben mind beljebb hatolt az érintetlen sűrű aljnövényzetben, érzi a száraz nád pengeszerű apró vágását a kézfején, amikor a testet vonszolta, érzi a tüdejébe áramló jéghideg levegőt, mintha megannyi gombostű fúródna a tüdőhólyagocskákba, és igen, újra érzi a vér ízét. Azt a semmihez sem fogható fémes-édes ízt. Nem akar sietni. Ki akar élvezni minden pillanatot. És pontosan tudja, hogy újra meg akarja tenni." Balatoni diszkó, egy sötét februári éjjelen. Egy fiatal lány összeveszik a barátjával, és egyedül indul haza a kihalt utcán. Nemsokára azonban egy autó áll meg mellette. Amikor a lány felismeri a sofőrt, megkönnyebbül. Ekkor még nem sejti, hogyan ér véget ez az éjszaka... Kardos Júliát, az évek óta magányosan élő nyomozót hosszú ideje kísértik a démonai. Ám ahelyett, hogy szembenézne velük, a munkába és az alkoholba menekül. Amikor azonban egy fiatal lány holttestére bukkannak a téli Balatonban, Kardos megfogadja, hogy megtalálja a gyilkost. A szálak egy jómódú családhoz vezetnek, ahol a jólét és a tökéletesség látszata mögött sötét titkok rejtőznek. De vajon sikerül a versenyfutás az idővel, és elkapja a gyilkost, mielőtt az újra lecsap? Új kiadásban jelenik meg Magyarország egyik legnépszerűbb krimiszerzőjének első regénye, a Balatoni krimik első darabja. Bónuszként pedig belekerült a kötetbe Kardos Júlia két korábbi esete is. A Paranoia és a Halj meg karácsonykor című elbeszélések az izgalmas bűntények felderítése mellett betekintést nyújtanak a nyomozónő tragikus múltjába is.
Spoilermentes
Olvasói vélemények összefoglalója
Az olvasók többsége szerint a Légy/ott erős hangulatú, balatoni krimi, amelyben a helyszín és az emberi kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint maga a nyomozás. Sokan dicsérték a melankolikus atmoszférát, az aprólékos építkezést és azt a szokatlan megközelítést, amely nem kizárólag a hagyományos „ki tette?” kérdésére épít. A családi feszültségek, múltbeli terhek és árnyaltabb karakterábrázolás több olvasónál különösen jól működött, ahogy Kardos Júlia személyes nehézségei is közelebb hozták a nyomozó alakját.
Ugyanakkor megosztóak voltak a fejezetenkénti nézőpontváltások, a sok szereplő és név, valamint az első személyű és egyes szám harmadik személyű elbeszélés váltakozása, amelyek néhányak szerint kuszává vagy nehezen követhetővé tették a regényt. Egyes olvasók a tempót helyenként lassúnak, a stílust pedig túl szókimondónak vagy elkalandozónak érezték, és Kardos Júliát sem mindenki találta kellően kidolgozottnak. A magyar krimik és a Balatonhoz kötődő, karakterközpontú történetek kedvelőinek ígéretes sorozatkezdés lehet, különösen akkor, ha a feszes akció helyett a hangulat és a lélektani rétegződés fontosabb.
Ez volt az első könyvem Szlavicsek Judittól, pedig már jó ideje ott mozgott a perifériámon. Mostanában pedig egyre nyitottabbnak érzem magam a magyar írók felé, még úgy is, hogy azért volt már pár csalódásom velük. 😅
A Légy/ott nekem valamiért nagyon Mág Bertalan hangulatát idézte meg,még akkor is ha ez sokkal sztorisabb, irodalmibb forma volt. Mág Bertalannál megszoktam, hogy szinte nyomozati anyagokon keresztül haladunk, itt viszont jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a szereplők, a családi kapcsolatok, a múlt és az, hogy mi vezetett el odáig, ahol végül kikötünk.
És hát itt van Kardos Júlia, akinek ebben a részben kezdődik el a története… bár érdekes módon maga a nyomozó csak nagyjából a könyv harmadánál jelenik meg. 🤷🏼♀️
Nagyon érdekes volt a könyv felépítése, mert a gyilkost gyakorlatilag már a legelején megismerjük. Nincs az a klasszikus „vajon ki tette?” érzés, mégis végig ott van bennünk a kíváncsiság, hogy hogyan fogunk eljutni az elkapásáig?
És közben szépen lassan kiderül, hogy ebben a történetben sokkal több van, mint amire elsőre számítottam. Családi titkok, traumák, hazugságok, elhallgatások és az a bizonyos tökéletes családi kép, ami kívülről baromi jól mutat, csak éppen mögötte lehet, hogy már régen minden darabokra hullott.
Ami viszont engem zavart, azok a fejezetenkénti váltások mikéntjei voltak. Sokszor el kellett olvasnom egy jó darabot ahhoz, hogy egyáltalán rájöjjek, most akkor kiről is olvasok?! 😅 Valószínűleg ez teljesen szándékos olvasói összezavarás volt, nálam viszont inkább azt eredményezte, hogy nem tudtam csak úgy könnyedén sodródni a történettel. Nagyon kellett figyelnem, hogy éppen kinél járunk és melyik szálon haladunk.
Szóval nem mondhatom, hogy szerelem lett első olvasásra, és nem került a kedvenceim közé sem. Viszont!
Kardos Júlia és Horváth történetére bizony kíváncsi lettem. 👀
Annyira sok jó véleményt olvastam már a Balatoni krimik sorozatról, hogy szeretném folytatni, és megnézni, merre viszi tovább őket az írónő.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Én egy picit csalódott voltam, mert már olvastam az írónőtől ennek a sorozatnak a harmadik részét. Az sokkal jobban tetszett, de mivel ez az írónő első könyve úgy tudom. Tehát jó ez így ahogy van. Az biztos hogy még elolvasom a többi regényét is. Nagyon örülök amikor magyar krimit olvashatok.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
Na jó… most már értem, miért mondják, hogy a Balaton nem csak nyáron tartogat meglepetéseket. 🌊🔪
A Légy ott egy balatoni krimi, amelynek középpontjában egy fiatal lány meggyilkolása áll. A történet rögtön a mélyvízbe dobja az olvasót: már az első fejezetben úgy érezzük, megkaptuk a válaszokat. Tudjuk, mi történt, tudjuk, miért történt, és talán azt is, ki áll a háttérben. Vagy mégsem?
Pont ez volt az, ami igazán működött nálam.
Szlavicsek Judit nem kapkod. Aprólékosan építi fel a történetet, miközben a felszín alatt szépen kibontakoznak a hazugságok, a viszonyok, az elhallgatott sérelmek és azok a törékeny emberi kapcsolatok, amelyek végül mind hozzátesznek valamit a teljes képhez. Olyan érzés volt, mintha csempéről csempére raknám össze a mozaikot: minden új információ egy kicsit átírta azt, amit addig biztosnak hittem.
Ami viszont néha próbára tett, az a rengeteg szereplő és név volt. 😅 Egy ponton már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy jegyzetet készítek, mert folyamatosan azt próbáltam felidézni, ki kicsoda és hogyan kapcsolódik a többiekhez. Szerencsére a végére minden szépen összeállt.
Külön öröm volt számomra, hogy a történet nagy része Keszthelyen játszódik. Mivel ez a kedvenc balatoni városom, az ismerős helyszínek csak még közelebb hozták a történetet.
Ez nem az a krimi, amely percenként dob egy újabb csavart vagy folyamatos akcióval tartja fenn a feszültséget. Inkább türelmesen építkezik, figyel a karakterekre és az emberi kapcsolatokra, majd a végére minden apró részlet a helyére kerül.
⭐ 5/5
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat