Vajon a múlt valóban elmúlt? 1970 Egy külvilágtól elzárt tanya. Eltemetett titkok, megoldásra váró rejtélyek. Egy eldugott sümegi tanya pincéjéből fojtott sírás szűrődik ki. Három kisfiú sorsa fonódik itt össze, mindegyikükben közös, hogy megtapasztalták a legrosszabbat és szembenéztek már a gonosszal. Mindeközben egy kezdő nyomozó Magyarország legmegrázóbb sorozatgyilkosságát próbálja felgöngyölíteni, a darabolós gyilkos ügyét, de folyton falakba ütközik. A kisgyermekek és a fiatal férfi története elválaszthatatlanul összefonódik. Megbocsátható-e a múlt? Lelepleződik-e a tettes, vagy kiléte örökre homályba vész? 2000 Lili Ortiz és Szőke Katalin különleges ügynökök beépülnek a Szent Benedek árvaház falai közé, ott próbálnak rájönni, miért betegszenek és halnak meg a gyerekek. Ahogy haladnak a nyomozásban, úgy szaporodnak a lidérces történések, és válnak mindennapjaik szörnyű rémálommá. Egyre több hátborzongató részlet kerül napvilágra, és az események megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul sodródnak a tragédia felé. Rájönnek, a vártnál sokkal nagyobb kihívásokkal kell szembenézniük. Az árvaházban mindenki gyanús. Mindenki titkol valamit. A múlt szép lassan utoléri a szereplőket, akiknek rég eltemetett ígéretekkel kell szembenézniük. Vajon az igazság felszabadítja, vagy éppen még mélyebbre taszítja főhőseinket? A várandós anya A kisbaba A törött csontok Az árvaház Az apáca és a hamiskártyás
A tavalyi évben teljesen kiégtem a fantasy műfajban, ezért tudatosan kerestem más irányt. Decemberben, hirtelen felindulásból vettem meg Farkas Anett Ki nevet a végén című könyvét, ami pár nappal az év zárása előtt 2025 egyik kedvenc olvasmányom lett. Bár nem vagyok nagy krimi–thriller olvasó, Anett könyvei meglepően közel kerültek hozzám.
Az idei első olvasmányom tőle a Lázadó angyalok volt, amit kissé szerencsétlen módon második részként kezdtem el. A regény ugyan önállóan is olvasható, így nem volt zavaró az előzmények hiánya, de a nyomozós szál már önmagában is erősen működött.
A történet Lili és nagybátyja, Olivér árvaházi nyomozását követi, egy múltbéli ügy árnyékában. A cselekmény két idősíkon (1970 és 2000) játszódik, a múlt felvezetése különösen jól sikerült. Az írónő nagyon érzékenyen bánik a gyerekszereplőkkel, ami egyszerre erőssége és legnehezebb része a könyvnek.
Vannak kifejezetten kemény jelenetek, ahol nekem is meg kellett állnom egy pillanatra levegőt venni, de összességében a történet kibontakozása pozitív, bár érzelmileg megterhelő élmény volt.
Kedvenc mondat:
„Az elme csodás dolgokra képes, de olykor van, hogy egy szörnyű élmény hatására rosszat cselekszik a test.”
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat