Milyen árat fizetnél a gyógyulásért, ha a sötétség már a csontjaidat rágja? Khion Liadon számára a nemesi méltóság halott, a királyi trón pedig bűzös emlék a sárban. A pórusaiból szivárgó, kátrányszerű mágia lüktetése lassan felemészti a testét, hiába a druida lány kezének gyógyító ereje. Ráadásul nincs is szükség érintésre, hogy a tűz fellobbanjon közöttük, és ez további gyötrelemmel tölti el a herceget. Egyetlen esélye maradt: Benegal Mayadev. Ám a titokzatos mágus olyan hatalmat ígér, amellyel Khion elveszítheti mindazt, amit eddig a szívébe zárt. Thaliának Khion egyszerre jelenti a szabadság ígéretét és a legszorosabb pórázt. Az energiahíd fojtogató lánca szorosabb a nyakörvénél is, a köztük feszülő vágy pedig perzselőbb, mint az eleven húsba maró, izzó acél. A mágushoz vezető út végén a hibrid lánynak döntenie kell: a herceg megváltása a fontosabb, vagy a saját, foggal-körömmel őrzött függetlensége? Vajon az az uralkodó válik Khionból, akire a hibridek számítanak? És mi marad Thalia szívéből, ha rájön, hogy a bizalom néha a halálnál is komolyabb áldozatot követel?
Esküszöm, olyan érzésem volt, mintha valami hardcore, horrorisztikus Óz, a nagy varázslóhoz tartó sárga úton vettem volna részt. De Úristen mennyire imádtam ezt a részt is
Itt-ott csatlakozott egy új szereplő, vagy éppen elhagyták őket, a főhőseink pedig csak meneteltek tovább a nagy varázslóhoz… aki végül lehet, hogy nem is annyira cuki, mint gondolták, és nem is egészen az, akinek hitték.
Mindezt természetesen egy brutálisan horrorisztikus körítéssel.
Volt itt mindenféle lény, mint a búcsúban. Horrorisztikus vízi lények, tépőfogakkal rendelkező brutális denevérpasi, királyi gyilkos gárda, elmebeteg boszorkány, valami furcsa macskabagoly, óriás hagyma szagú gyilkos szörnyek… hogy csak pár cukiságot említsek.
A könyv pontosan ott folytatódik, ahol az előző rész véget ért, viszont sokkal sötétebb és brutálisabb, mint eddig bármelyik rész. Bevallom hősiesen, nekem bizony párszor le kellett tennem a könyvet, hogy feldolgozzam, amit éppen olvastam.
De továbbra is nagyon szeretem ezt a történetet, és nagyon-nagyon várom a folytatást, mert az írónőnek megint sikerült úgy befejeznie, hogy teljesen idegbe jöttem. ♀️
Khion nagyon a szívemhez nőtt. Thaliát az elején kifejezetten nem szerettem a következetlen dolgai miatt, de a végére nagyon sokat változott, és szépen lassan visszaszerezte azt a presztízs státuszt nálam, amit az első könyvben kivívott magának.
Itt is mindkét szereplő szemszögét megkapjuk, de bizony Sethnek is lesznek saját részei, akit én továbbra is nagyon-nagyon szeretek. ❤️ És kapunk egy kis kitekintést Gradyre is egy epilógus által.
Továbbra is imádom ezt a sorozatot.
És most megint ott tartok, hogy… MIÉRT KELLETT ÍGY BEFEJEZNI?!
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat
A legjobb rész! Csak kapkodod a fejed, annyi minden izgalom történik. A legváratlanabbtól kezdve, a legviccesebben át a legsötétebbig.
Ajánlom mindenkinek, aki kedveli a DnD világát és a néha szürreálisan csavaros történéseket.
"A kocka el van vetve"... csak Thalia még nem tudja, hogy nat 20-at dobott.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat