Layers of Adventure

Folytatódik az elf herceg, a fél-elf lány, a satír és a félig macska, félig ember Trinken kalandja…

És talán ez a rész még sötétebb lett, mint az első.

A történet konkrétan ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Thaliának, Sethnek, Staubnak, Grassnak és Heptinek sikerül megszökniük – és bizony, tudtukon kívül Khiont, a herceget is magukkal viszik a táskájukban.

Innen pedig kezdetét veszi egy újabb kalandokkal, vérrel, harccal és mágiával teli utazás.

Thalia ereje napról napra növekszik, és egyre jobban megtanulja uralni és irányítani. De ami még ennél is érdekesebb, hogy Khion ereje is egyre inkább felszínre tör. És itt kezd igazán izgalmassá válni a dolog… mert egyelőre fogalmunk sincs, hogy ez vajon jó vagy rossz irányba viszi őt. Egy azonban biztos: a hercegben valami sötét erő munkálkodik.

A könyv továbbra is E/1-ben íródott, viszont ebben a részben már nagyjából 50-50%-ban kapjuk Thalia és Khion szemszögét. És ezt én kifejezetten szerettem.

Sőt… Khiont ebben a részben sokkal jobban megszerettem, mint az előzőben.
Nagyon drukkolok neki, hogy minden tekintetben sikerrel járjon, és kíváncsian várom, hogy mi fog még kiderülni róla és a mágiájáról.

Thaliával viszont már nem voltam minden esetben ennyire kibékülve. Tagadhatatlanul erős női karakter, amit alapvetően nagyon szeretek, viszont ebben a részben több olyan húzása is volt, ami nekem már nem tetszett. Sokszor túl keménynek, sőt néha indokolatlanul kegyetlennek éreztem Khionnal szemben. Nekem ez néhány helyzetben kevésbé illett a szerepéhez és ahhoz, ahogyan addig láttam őt.

De ettől még a történet egy pillanatra sem veszít az izgalmából. Kalandból, harcból és mágiából most sincs hiány, ráadásul rengeteg dolgot megtudunk Thalia múltjáról is. Khion előélete, mágiája és valódi ereje viszont továbbra is hatalmas rejtély marad – sőt, talán még nagyobb homályban tapogatózunk, mint korábban.

Egyetlen dolgot sajnáltam egy kicsit: nagyon messzire kerültünk a kastélyban történtektől, a király körüli eseményektől és legfőképpen Grasstól. Néha szívesen olvastam volna akár csak 1-2 fejezetet arról, hogy mi történik velük, amíg a többiek úton vannak.

De remélem, hogy ami késik, nem múlik. 👀

Mindezek ellenére ezt a részt is nagyon szerettem, és most már tényleg kíváncsi vagyok, hová fog kifutni Khion története, mi lesz Thaliával, és milyen titkok várnak még ránk.

Én pedig megyek is tovább a harmadik részre, mert egyszerűen nem tudom itt abbahagyni .

Ha szereted a sötét fantasykat, ahol a kalandok mellett a karakterek is mély nyomot hagynak benned, akkor ezt a könyvet ne hagyd ki. Chronicles of Sealed Powers sorozat második kötete, amely még magasabbra emeli a tétet. Menekülés, ősi titkok, politikai intrikák, mágia és veszély – mindez egy lebilincselően felépített fantasy világban. Egy történet, amely egyszerre izgalmas, érzelmes és magával ragadó – olyan, amit nehéz letenni, és még nehezebb elfelejteni.

Őszintén…🤔 azt vártam, hogy ez a rész jobb lesz, mint az első, és talán valamivel jobb is volt, de nem tudok jobb értékelést adni.
Személy szerint nem kaptam annyit a szereplőkből, amennyi nekem jó/elég lett volna.
Khion és Thalia két önfejű, makacs, fiatal, meggondolatlan elf/félelf, akiknél néha felcsillan egy kis érettség a személyiségükben, de általában véve nem ez a jellemző rájuk.
Voltak részek, amik irritáltak, pl. a rengeteg részletes leírása a tengeri birodalomnak.
Sajnos a történet nekem túlontúl elakadt ebben a birodalomban.

Persze ez a függővég túlságosan kíváncsivá tesz ahhoz, hogy tovább olvassam 🙂