Lány az ablakban

Ezzel a könyvvel most nagyon-nagyon megszenvedtem. Rólam tudni kell, hogy szinte soha, de tényleg soha nem hagyok félbe könyvet, ennél viszont többször is eljutottam arra a pontra, hogy komolyan megfordult a fejemben: lehet, hogy ezt egyszerűen nem szeretném tovább olvasni.
Az írótól korábban már olvastam a Meghívás című könyvet, ami szintén nem nyűgözött le, de úgy voltam vele, hogy adok még egy esélyt. Most viszont azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy több könyvet nem fogok olvasni tőle. Szerintem ő tipikusan az az író, akit valaki vagy nagyon szeret, vagy egyáltalán nem talál meg a stílusa – én sajnos az utóbbi táborba tartozom.
A történet röviden arról szól, hogy tizenegy évvel ezelőtt Almát csecsemőként örökbe adták, azonban a születésének körülményeit homály fedi. Az aktáit titkosították, így a vér szerinti szüleiről gyakorlatilag semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Amikor Alma súlyos beteg lesz, és egy donorra van szüksége, nevelőanyja, Olivia elkezd kutatni a kislány vér szerinti szülei után. A nyomozás során pedig egy olyan rejtélyre bukkan, amire ő maga sem számított.
Nem szeretnék azonban mindent negatívumként megfogalmazni, mert egyszerűen arról van szó, hogy ez a könyv nem találta meg az én ízlésemet. Valaki vagy imádni fogja, vagy nagyon nem fogja érteni, miért szeretik mások.
Hangulat szempontjából én kifejezetten karácsony előttre ajánlanám, mert van benne valami olyan téli, ünnepek előtti atmoszféra.
Illetve egy apróság még: szerintem a **Lány az ablakban** címnél is lehetett volna kreatívabb a magyar fordítás. Ahogy láttam, ezzel nem én voltam az egyetlen, akinek akadt problémája.
Összességében tehát nálam ez most nem talált be. Sajnos ismét megerősített abban, hogy ennek az írónak a stílusa egyszerűen nem az én világom.

Sebastian Fitzek – Lány az ablakban

Olivia kétségbeesetten próbálja megmenteni súlyosan beteg örökbefogadott lányát, Almát. A nyomozás a kislány biológiai szüleihez vezet, majd egy régi, sötét ügyhöz: a rejtélyes „Naptárlány” történetéhez. A regény két idősíkon bontakozik ki, miközben családi titkok, eltitkolt rokoni kapcsolatok és múltbeli bűnök kerülnek felszínre.

Nagyon szeretem azokat a thrillereket, amelyek folyamatosan új elméletek gyártására késztetnek, majd rendre megcáfolják azokat. A Meghívás után azt hittem, most is hasonló élmény vár rám, de sajnos ez a könyv nem tudott annyira magával ragadni.

A történetben számomra túl sok volt a mellékszál, a titok és a rokoni kapcsolat, miközben néhány nagyobb fordulat már jóval korábban sejthetővé vált. Emiatt a végére nem a meglepetés érzése maradt meg bennem, hanem inkább az, hogy a történet túlbonyolította önmagát.

Talán azért is csalódtam benne, mert egy fantasztikus olvasmány után most már a második könyv volt, ami nem igazán talált meg. Az egyiket végül félbehagytam, ezt pedig ugyan befejeztem, de meglepően nehezen haladtam vele. Olyan érzésem van, mintha semmi sem tudna igazán lekötni mostanában.

Remélem, nem egy olvasói válság kezdete ez nálam. 😅

⭐️⭐️⭐️☆☆
3/5