Kövesd a pillangót!

Rövid fejezetek, kevés párbeszéd jellemzi.
A szereplők gondolatai által visz előre a történet, és izgalmassá teszi a titokzatos megfogalmazása.
Négy főhős: A pszichoterapeuta, a gyilkos, a pszichoterapeuta férje, és az újságíró.
Látszólag apró pont köti össze a szereplőket egymással.A pszichiáter és a férj kapcsolatáról nem sok minden derül ki azon kívül hogy egy házban élnek. A pszichiáter és a gyilkos között az ülések a kapcsolat és persze ennél azért sokkal több. A pszichiáter és az újságíró között munkai kapcsolat az interjú készítés. A férj és a gyilkos között már úgy tűnhet semmijen kapcsolat nincsen ahogyan a gyilkos és az újságíró között sincs.
Oldalról oldalra borzolja az olvasó idegeit és kelti fel a kiváncsiságot hogy “Mi fog történi a későbbiekben?” “Mi fog kiderülni a négy szereplővel kapcsolatban?”
Érdekes bele látni a gyilkos fejébe, abba a furfangos tervbe, amit szőtt és amibe bele vonta a pszichiátert és akaratán kívül a férjet is.
Oldalról oldalra derül fény a gyilkos és az újságíró közötti kapcsolatra.
Mind a négy szereplő szemszögéből vissza terünk a múltba. Pszichiáter a munkáiról, a gyilkos a gyerekkoráról és egy átélt traumáról, a férj a kapcsolatukról, az újságíró a munkájáról , barátnőjéről egy hatalmas hibáról beszél.

A történet szép lassan kibontakozik és a végére ki derülnek az elrejtett szálak a szereplők között. Nyilvánvalóvá válik minden szereplő szerepe, és kiderül az igazság. (Olyan csavarokkal szembesültem az utolsó 100 oldalon, amikre nem gondoltam volna és nem egyszer szembesültem vele hogy a könyv szereplői átvertek és nem úgy van ahogyan azt én gondoltam).
Semmi nem az, aminek láttam és gondoltam, és szép lassan a könyv végére nyert értelmet, és vált világossá az igazság…