Török Luca meg van győződve arról, hogy semmit sem tud a szerelemről. Korábban sosem csókolózott. Nem volt egy fiúja sem. Aztán jött Konrád. Konrád, aki Bokasérült lánynak nevezi, aki Túró Rudit vett neki, amikor letört volt, aki segített, amikor meghúzta a bokáját edzés közben, és akivel minden elsőt megtapasztalhat. Luca azonban hamarosan szembesülni kénytelen a ténnyel, hogy egy párkapcsolatban sokkal több a kihívás, mint gondolta. Vajon normális a féltékenység? Miért ilyen nehéz őszintén kommunikálni? Kell ünnepelni a Valentin-napot és a hónapfordulókat? És miért van ennyi kérdés? Közben a Kosársuliban továbbra is zajlik az élet, indul a második félév. Megkezdődnek a bajnokság mérkőzései, egyre több az edzés, egyre nagyobb a nyomás. És mintha Konrád újabban furcsán viselkedne. Vajon Luca képes lesz egyszerre a pályán és élete első párkapcsolatában is helytállni?
A könyv első felében azt éreztem, hogy nem volt nagyok sok sztori a könyvben, inkább fejezetről fejezetre volt egy egy történés, de átívelően semmi nem történt az első 150 oldalban.
Utána szerencsére beindultak a dolgok, és nagyon tetszett a könyv második fele, a misscomunication trope ellenére, amit egyébként nagyon nem szeretek, de ide kifejezetten illett. Olyan életszerű kis tini kapcsolatuk van Konrádéknak, abszolút belopták magukat a szívembe. Tetszett, hogy komolyabb témák is felmerültek, azonban nem látom azt, hogy az ő történetükben lenne még több, így kicsit szkeptikusan állok a következő könyvhöz.
Jelentkezz be hogy láthasd a kedveléseket és hozzászólásokat