Kleopátra

Minden ami Egyiptom, és ráadásul Kleopátra én nem hagyhatom ki. Nem beszélve a gyönyörű borítóról, ami pluszban megfogott engem.

Sokszor láttam anno az 1999-ben megjelent Kleopátra című filmet, ami nagyon hasonlított a Natasha Solomons könyvéhez. Viszont nem egy klasszikus történelmi regény volt. Inkább egy nőközpontú, hangulatos újraértelmezése Kleopátra történetének.

Sokan ha Kleopátrára gondolnak, akkor egyből beugrik Caesar neve is, akit legendásan csábított el az egyiptomi fáraó. De ebben a könyvben az írónő egy okos, stratégiai uralkodóként mutatja be Kleopátrát, ami sokkal személyesebbé teszi a regényt.

Ami igazán különlegessé tette számomra, az a két szemszög, amiből a történetet megismerjük.
Egyrészt ott van maga Kleopátra, akinek a gondolataiba és érzéseibe is betekintést kapunk, másrészt pedig Servilia, aki kívülről figyeli őt – sokszor előítéletekkel, félelemmel, és egy teljesen más képet látva róla.

A könyv hangulata nagyon erős, viszont a tempó inkább lassabb. Több benne a gondolat és az érzelem, mint a konkrét történés, ami szerintem nem mindenkinek fog tetszeni.

Összességében számomra ez a könyv tetszett, nem csak a hangulata és történelmi jellege miatt, hanem Kleopátra ábrázolása miatt is – mert végig azt éreztem, hogy nem egy történelmi alakról olvasok, hanem egy valódi emberről.

“𝐇𝐚 𝐚𝐳 𝐞́𝐧 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐞𝐥𝐦𝐞𝐦 𝐂𝐚𝐞𝐬𝐚𝐫 𝐢𝐫𝐚́𝐧𝐭 𝐨𝐥𝐲𝐚𝐧, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚 𝐟𝐨𝐥𝐲𝐨́, 𝐚𝐤𝐤𝐨𝐫 𝐚𝐳 𝐨̈𝐯𝐞́, 𝐦𝐢𝐧𝐭 𝐚𝐳 𝐨́𝐜𝐞𝐚́𝐧, 𝐬𝐳𝐞́𝐥𝐞𝐬 𝐞́𝐬 𝐦𝐞́𝐥𝐲.“